Miért akartam halász lenni?

Bejegyezte: –


Egy nagyon érdekes dologra került fény az elmúlt oldás alkalmával. Nekem kicsi gyerekkorom óta meggyőződésem volt, hogy nekem biztosan tenger mellett kell élnem és halászni fogok. Kiskoromban voltam Görögországban, és egyik este a parton megismerkedtem egy idősebb úrral, aki halász volt, és sokat mesélt nekem. Akkor eldöntöttem, hogy halász akarok lenni. Nem is értettem sokáig, hogy hogyan, de teljesen bele tudtam magam ebbe élni. Teljes részletességgel tudtam elképzelni a halászok életét, úgy is, hogy soha nem láttam. Most, még felnőtt koromban is arra törekedtem, hogy anyagilag összeszedjem magam, hogy biztonságban kiköltözhessek valahova a tenger mellé, és élhessem azt az életet, amiért megszülettem. Merthogy az volt a meggyőződésem, hogy hogy ez a feladatom az életben. Vágytam a tengerre, a nyugalomra, a békére, hogy a magam ura lehessek. Egészen múlt hétig, az előző reinkarnációs oldás élményemig.

Egyébként pont erre voltam kiváncsi, hogy a világ mely részére költözzek, ahol kiélhetem ezt a vágyam. Életfeladatos oldás volt.

Egy olyan életembe cseppentem az 1500-as évekbe, ahol japán halász voltam. Igaz, hogy egyedül éltem le az életem, de a tenger kárpótolt mindenért. A vizen boldog voltam. Éreztem a szellőt, ahogy végigfúj az arcomon, éreztem a tenger friss illatát, a végtelen szabadságot. Nagyon boldog érzés kerített hirtelen hatalmába. Megértettem, hogy igazán ezt az érzést keresem most is a jelen inkarnációmban. Nem biztos, hogy ezt újra a tengeren találom meg, de az érzés hiányzik. Rájöttem, hogy nem kell sehova mennem, egy régi életbeli érzés hiányzott, méghozzá a szabadság és boldogság érzése. És mivel ezt a halász életemben valósítottam meg leginkább, ezzel azonosultam, és azt gondoltam, az a feladatom ebben az életemben. Pedig dehogy, csak feltörtek az emlékek. Már megértettem azt is, miért kaptam két ilyen szigorú szülőt, aki mindenáron le akart engem téríteni erről az útról. Nekik ez volt a feladatuk. Ők tudták, hogy az én utam nem arra van. Hála Vikinek és magamnak, a munkában megtaláltam a szabadságom, de a tökéletes boldogság még hiányzik. Bár tudom, hogy miket kell még érte tennem. Összhangba kell teljesen kerülnöm magammal. Már nem vagyok messze tőle. De az oldás óta jobban becsülöm a munkám, hisz mindent megad nekem, amire vágyom. Szeretem, megtaláltam benne magam, és egyre több pénzt is keresek. De ha nem megyek el oldásra, soha nem gondoltam volna, hogy ez az utam. Az emberek elmennek a sorsuk mellett, nem tudják, hogy más is boldoggá tehetné őket, mint amit kiterveltek maguknak, és amihez makacsul ragaszkodnak. A boldogság lehetőségei sokszor álruhában érkeznek, és el sem jutunk a felismeréshez. (Martin-27 éves)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése