Szerelem több életen át

Bejegyezte: –



"Szia Viki! Előszöris azon lepődtem meg, hogy a párkapcsolati oldás közben a múlt évezred elejére csöppentem Hondurasba. Hallottam már ezt a szót, de eddig azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák. A maja birodalomba utaztam vissza. Szintén nő voltam, és az első kép, amit megláttam az volt, hogy állok egy rituális állatáldozat mellett és valami imaféleséget mormolok. Na jól kezdődik, gondoltam magamban. Majd hirtelen egy következő kép, ami kélsőbb lehetett, hogy egy hatalmas földterületen néhány nő társaságában kukoricát, babot, tököt, meg 1-2 felismerhetetlen gyümölcsöt szedegettünk. Este pedig egy jó nagy társasággal összeültünk és a csillagokat nézegettük, vizsgáltuk. Különböző kis tárgyak voltak a kezemben, tudtam, hogy azzal jósolni szoktam. Azt éreztem, nagy hatalmam van, és becsülnek, tisztelnek az emberek. Egy hatalmas tábortűz szerüség körül üldögéltünk, amikor megjelent egy jól megtermett szakállas ember (a szeméből rögtön felismertem, hogy az én romániában megimsert szerelmem), és arra kért, menjek vele. Egy sátorszerűségbe vezetett, ahol közölte velem, hogy Nuki (vagy valami hasonló név, nem emlékszem pontosan) meghalt a járványban. Nagyon szomorú voltam, de a férfi mellett biztonságban éreztem magam. Nem tudom pontosan, ezt akkoriban hogy mondták, de valami vezér féleség volt, olyan volt, mintha rengeteg mindent felügyelne, és mindenkinek sokat számított a szava. Aztán láttam olyat is, hogy valami temetkezésnél volt jelen, és valami csontokat szórt a koporsóféleségbe. Érdekes volt ez az egész.

A lényeg az, hogy nagyon szerelmes érzéseim voltak a férfibe, de kicsit tartottam is tőle. De volt mellettem egy pár (aki a mostani életemben is az), és sose mertem bevallani a törzsfőnöknek, mit érzek iránta. Pedig egyértelmű volt, hogy ő is szerelmes. Nagyon okos ember volt, értett a matematikához, láttam, hogy a falon állandóan számol, az asztrológiában zseni volt, rengeteget tanultam tőle. Egyszerűen rajongtam érte. Megtanította nekem, hogy a mezőgazdaságot is a csillagokhoz kell igazítani. Elmondta azt is, hogy hatalmas Istenségek uralnak bennünket, és ezek áldozatokat várnak tőlünk cserébe. Valószínüleg, amit az elején láttam, az is az volt.

De mikor arra kértem, hogy a kettőnk sorsát olvassa ki a csillagokból, akkor csak mosolygott. Olyan érzésem volt, mintha nem akarna erről beszélni, pedig ő mindennel tisztában van. Átölelt és együtt néztük a csillagokat. Ugyanazt a biztonságot éreztem most ebben az életben is, amikor átölelt.

Aztán láttam egy képet, ami évekkel később lehetett. A férfi nem tudom, hol volt, de én visszatértem a földműves munkához, mintha abbahagytam volna a tanulást, és egy nagyon egyszerű életet éltem.

Nem mertem felvállalni az érzéseim, gondolataim, és egyedül maradtam.

Azt hiszem, a mostani életben a feladatom az, hogy felvállaljam, amit akarok, és merjek cselekedni, hogy ne járjak ugyanígy.

Rengeteget tanultam az oldások alatt, nemcsak magamról, hanem olyan volt, mint egy történelemlecke.

Azt hiszem, folytatni fogom a kutatást, hogy még több közös életet derítsek fel a szerelmemmel. A feloldódások megoldást hoztak a családi gondjaimra, és megtaláltam azt a hivatást, ami jobban fizet és mindig erre vágytam. Köszönöm Viki" (Inaka, 27 éves)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése