Amikor rám talált az igaz szerelem...

Bejegyezte: –


42 évesen, 3 éve elváltan, 2 gyermekkel kerestem a boldogságom. Azon gondolkodtam, hogy lassan beletörődöm a magányba. Azt mondják, koromhoz képest jól tartom magam, de amikor az ember szíve zárva van, hiába ostromolja az ellenkező nem. A társkeresőket is kipróbáltam, túl voltam jónéhány randevún, mikorra is elkezdtem megérteni, talán nem a férfiakban van a hiba. Persze, meghallgattam mindenki véleményét, de mégis azt gondoltam, hogy ezt nekem kell megoldanom. De hogyan??? 

Elkezdtem olvasgatni olyan könyveket, melyek a szerelemről szólnak, és kezdtem megérteni, miért is olyan az életem, amilyen. Megértettem, hogy a hibát ne a többi emberben keressem, mert én alakítom a világomat. Hasznosak voltak az olvasmányaim, de egyetlenegy dolgot nem tudtam: Hogyan induljak? Megérett bennem a vágy a változásra, de nem tudtam, miként valósítsam ezt meg. S mivel véletlenek nincsenek, az épp soron következő könyvemben a lelki oldások fontosságáról írtak, és arról, hogy esetleg ilyen jellegű gondoknak okai régmúlt életekben (is) lehetnek. Egyből megéreztem, hogy nekem erre van szükségem. Ezen életbeli problémáimat simán meg tudom oldani, de a régieket nem, főként így, hogy nem tudok róluk. Így jutottam el Vikihez és a meditációkhoz. Ez szinte napra pontosan egy éve történt. Több minden történt. Először is megértettem azokat az okokat, amik ebben az életemben keletkeztek, és kezdtem érteni a kialakult helyzeteket. Szerintem mindenkinek azzal kellene kezdeni, hogy kitisztitja a családi kapcsolatait, mert anélkül nem fog érteni semmit.  Édesapám soha nem bánt méltó módon édesanyámmal, így ez volt a hozott minta. Ez a lenyomat volt bennem: egy férfi nem tisztelhet egy nőt, a nőnek szolgálnia kell a férfit.
Kizárólag ilyen férfiakat vonzottam be valóban, akik ezt várták el tőlem. 16 éves korom körül találtam még egy blokkot, éppen mikor az első nagy szerelmes korszakomat éltem. Az első komoly barátom, aki megcsalt, megalázott, kihasznált, majd rajtam röhögött az egész iskola. Bár tudom, hogy ezt a mintát is anyukámtól hoztam. 
Aztán egy meditációban a 17-18. századi Japánban jártam, ahol geiko voltam (utána néztem és a gésák hívják így magukat). Vidéki lány voltam, aki kicsit műveletlen volt, de nagyon szigorú iskolában nevelték. Zenéltem, énekeltem, rendkívül magányosnak éreztem magam. Abban az életben kb 16 éves lehettem (ebben az életemben szintén akkor volt az első nagy csalódásom), és az iskola egyik tanárába lettem szerelmes. Azonban ő eleinte kedvességével, szeretetével, törődésével kivívta a tiszteletem, és mikor már teljesen a bizalmamba fogadtam, akkor nagyon csúnyán elbánt velem. Több társával együtt megerőszakoltak és megöltek. Ebből is eredhet, hogy mindig féltem a férfiaktók, és általában agresszíveket vonzottam be. Egész éjszaka sírtam, mintha kitomboltam volna ezt a traumát magamból. Másnap sokkal megkönnyebbültem ébredten, mintha kicseréltek volna. Még többször elmentem oldásra, és boncolgattam a problémám, több okot is feltártam, de ez volt a legátütőbb. S azóta én is vallom, hogy míg az emberben blokkok vannak, nem tud előre haladni az élete. Önbüntető programok oldása többször kellett, mert éreztem, hogy én magam nehezítem a sorsot. 
A lényeg az, hogy rá kis időre megismerkedtem egy férfivel, akinek azóta a menyasszonya vagyok. Beengedtem életembe a valódi lelkitársam. Hálás vagyok magamnak, amiért őt "megengedtem magamnak." Kiderült, hogy számtalan életben alkottunk már szerelmespárt. Azért jött most az életembe, hogy újra elhozza azokat az érzéseket, hogy milyen boldognak lenni. Köszönöm Viki! (Erzsébet 43 éves)



Megjegyzések

  1. Jugik2010. november 6. 19:22

    Nagyon jó volt olvasni a történeted, Veled örülök Erzsébet :-) Sok BOLDOGSÁGOT kívánok! Judit

    VálaszTörlés
  2. andibandita2018. augusztus 15. 7:41

    Ezt megkönnyeztem..le a kalappal előtted Erzsébet!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése