2010. december 10., péntek

Gyógyulás és régmúlt életek



"Vikit makacs bőrproblémám miatt kerestem fel, mivel az orvosok nem tudtak vele mit kezdeni, azt ajánlották tanuljak meg vele együtt élni.

Mint általában minden betegségnek lelki oka van, nálam is ezt az okot kellett megkeresni.

Rólam annyit kell tudni, hogy mindig próbálok mindenkinek megfelelni, feleslegesen aggódok mindenért és mindenkiért saját magamat háttérbe szorítva.


Az oldás a középkori Anglia területére vezetett vissza.

Egy fallal körülvet város kapujában álltam fiatal lányként fapapucsban, barna hosszú szoknyában és fehér főkötőben. Beléptem a városkapun és a piacon keresztülmenve egy szűk, kihalt utcában találtam magam. Benyitottam egy házba, ahol a sarokban összekuporodva egy öregasszony ült. Állánál fogva felemeltem a fejét, egymás szemébe néztünk, felém nyújtotta mindkét karját és megfogta a kezem. Nagy megrökönyödésemre hosszú görbe körmei – inkább karmai voltak.

Egész idő alatt nagyon erős érzéseim voltak. Tudtam, hogy fiatal vagyok, csinos, szeretem az embereket, a társaságot, de mégis nagyon egyedül vagyok. Tudtam, hogy az öregasszony nem a rokonom, tudtam, hogy Ő minden problémám okozója. Sírni kezdtem.


Ez a boszorkány akkor mindenféle átkot és rontást rakott rám, hogy az emberektől elszigeteljen és csak őt szolgáljam. Elég sok oldáson vagyok túl azóta. Rövid időn belül rendeződtek a problémáim.  (Emília)



Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

http://elozoeletek.blogspot.hu/2011/12/karmaoldas-idopontok.html

2010. december 8., szerda

Élet az igazi Szerelemmel



Sziasztok! Engedjétek meg nekem, hogy név nélkül osszam meg veletek történetem. Magamról annyit, hogy 36 éves átlagos életvitelű nő vagyok, óvónőként dolgoztam. A problémám, ami miatt oldásra mentem, a párkapcsolati dolgaim. 13 és fél éve megismertem valakit, s azóta mással nem tudtam kialakítani semmiféle kapcsolatot. Nagyon vágytam már családra, egy párra, akitől érezhetem, hogy szeret. De 13 éve egy olyan férfire vágyakoztam, aki átnéz rajtam, mint egy ablaküvegen. Mert az, hogy 2 havonta beszélgettünk pár szót, nem nevezhető intenzív kapcsolatnak. Pár évvel ezelőtt megpróbáltam elmondani neki, mit érzek iránta, de szinte meg sem hallotta. Az évek alatt végignéztem több kapcsolatát, de láttam, hogy ő sem boldogul a lányokkal. Mindenféle cicababákat szedett össze, ami méginkább rombolta egyébként sem túl nagy önbizalmam. Szerelmesnek nem nevezném magam, de egyszerűen nem tudtam elfelejteni a férfit, s ha néha mássokkal is találkoztam, csak ő járt a fejemben. Pontot akartam tenni ennek a végére. Vagy történjen végre valami, vagy zárjam le. Sokat olvasgattam a sikertörténeteket, és arra gondoltam, maximum gazdagabb leszek egy tapasztalattal. 

Ahogy elkezdődött az oldás, több dolog rögtön előjött, pl hogy több átok és blokk is van rajtam, ami meggátolja, hogy megéljem a szerelmet, a házasságot, a szülést, mindenféle érzelem megélését. Aztán mondtam, hogy éppen ezért jöttem. Aggódtam miatta, hogy semmit nem látok majd, de ez nem így történt. Hirtelen hihetetlen nyugalom szállt meg, és elkezdtek peregni a képek. 

Először a középkorban találtam magam, és azt láttam, hogy egy fiatal lány vagyok, és egy idősebb férfi egy hatalmas vesszővel ütlegel. Egyetlen lánygyermeknek születtem abba a családba, mellettem 8 fiútestvér volt, és nagyon szigorú neveltetést kaptunk. Egy kolostori, egyházi iskolába jártam, ami végtelenül komor, egyhangú volt, és mindig szomorú voltam. Rengeteget kellett imádkozni és zsoltárokat tanulni. Később asztronómiával és zenével foglalkoztam és tanítottam a gyerekeknek. Itt jött elő az első párhuzam mostani életemmel. Imádtam velük foglalkozni. 12 éves korom óta szerelmes voltam egy lovagba, és próbáltam vele titokban találkozni, ezért bántalmaztak annyit. Ugyanaz a fiú volt, akire 13 éve vártam most ebben az életemben. S mivel nem lett köztünk semmi a körülmények miatt, egész életemben magányos voltam. Ezt az érzést hoztam magammal ebbe az életembe. 

Aztán hirtelen egy másik életbe kerültem, ahol szintén egy nagyon gazdag család lánygyermeke voltam, és volt az udvarban egy kis apródféle, aki az én kéréseimet leste, kívánságaimat teljesítette, ez volt a feladata. A leveleimet vitte el, elkísért, ha valahová mennem kellett. Nagyon nagy szerelem kerekedett belőle, majd mikor apám tudomást szerzett róla, elüldőzte az udvarból. Szintén ugyanaz a fiú volt. 

Érdekes, mert mindig vonzódtam ehhez a lovagi korhoz. 

Nagyon feldobódtam az oldás után és elkezdtem másképpen látni az életetem. S bár egy darabig semmi nem történt, mégis mintha valami megváltozott volna. Más volt a hangulatom, egyszerűen nem volt rajtam az egyedüllét érzése. Szorgalmasan oldottam a blokkjaim, volt bőven. Rendeznem kellett a kapcsolatomat anyuval, apuval, a testvéreimmel. Oldani kellett a kisebbségi érzést és a félelmeket. 

Pár hét elteltével kaptam egy levelet a sráctól, mert nem tudta a telefonszámom. Azt írta, hogy az elmúlt egy hétben 3-szor álmodott velem, és azt érezte, ezt le kell írnia. Belemélyedtünk egy beszélgetésbe, azon a héten még meghívott vacsorázni, és azóta együtt vagyunk.  Elmesélte, hogy mikor életében először meglátott, valami furcsát érzett, de egyszerűen nem tudja miért nem is haladt ez a dolog tovább.. Én meg azt gondoltam, hogy neki 20 éves cicababákra van szüksége, én pedig ettől elég távol állok. 

Már tudom, hogy nem ez számít, hanem az, hogy az ember szándékai tiszták legyenek, és dolgozza fel a múlt emlékeit. Köszönöm a segítséget!



Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

http://elozoeletek.blogspot.hu/2011/12/karmaoldas-idopontok.html