Az őskorban jártam

Bejegyezte: –



 Szerelmi életem gondjaira kerestem megoldást és angoltanárom buzdítására próbáltam ki az oldásokat. Több, mint nyolcezer évet mentem vissza az időbe, az őskorba. Fiatal férfi voltam, volt egy pár gyerekem. Egy agyar volt a kezembe, azt fujtam, este egy tűz körül ugráltunk és énekeltünk. Volt mellettem egy nő, aki az ételt készítette, és agyarakból faragott ki szobrokat, amik majdnem mind ugyanolyanok votak. Többnyire minket ábrázoltak. Agyagból edényeket készítettek. Nem tudom, hogy miért, de este a csillagokat néztük, de olyan érzésem volt, mintha kiolvastam volna belőle dolgokat. A két legnagyobb fiú vadászni jött velem. Egyiket felismertem, a mostani életemben az anyám. Volt pár kecskeszerű állatunk is. Kövekből, ágakból épült kis építményben laktunk, de mikor vihar jött, akkor barlangba húzódtunk. 

Aztán volt egy képszakadás, és már csak azt láttam, hogy eltalál egy lándzsa a combomon. Sokat véreztem, rengeteget szenvedtem, olyan volt, mintha elfertőződött volna. Egyre nagyobb és fájdalmasabb lett a lábam, vízzel locsolták és tisztították, füveket tettek rá, de végül belehaltam. Az az ember tette ezt velem véletlenül, akit most is ismerek. Egy nagyon becsületes ember, akivel közös vállalkozásba akarok fogni, de valahogy nem bízom benne. Meg is kaptam a választ, hogy miért. De azt nem gondoltam, hogy nyolcezer évet kell visszautaznom a válaszért. Megértettem, hogy ez a régi élet miatt van, és semmi okom arra, hogy kételkedjek benne. Hiszen akkor sem akarattal bántott, csak ilyen szerencsétlenül végződött az egész. Azóta sokkal jobb a kapcsolatunk, mintha egy hatalmas tehertől szabadultam volna meg, és másban is jobban megbízom. A vállalkozás pedig virágzik, hiába van válság. 

Peti, 39





Megjegyzések

Megjegyzés küldése