Pokol vagy Mennyország?

Bejegyezte: –


Szia Viki! Ne haragudj, hogy így rád török, de feltétlenül el szeretném mesélni, mi történt velem oldások óta. 

Prágában élek, több meditációs oldásra volt szükségem. Ha jól emlékszem, sorban először életfeladatra, párkapcsolatra, pénzre, nőiességre dolgoztam, majd az angyalokkal vettem fel a kapcsolatot, jártam előző életeimben, majd oldottam a félelmeimre, a szorongásomra és a kisebbségi komplexusomra. 

Nem győzök elég hálás lenni, mert minden életterületemen történt már változás. 

Apukámmal 4 éve nem beszéltem, de a családi oldáson láttam, hogy előző életembe ő volt a gyermekem, akit állandóan ütöttem, hiszen részeges voltam. Sokszor úgy megvertem és megaláztam, hogy tiszta vér volt a ruhája. Megértettem, miért viselkedett velem így a mostani életben, így rögtön sikerült a megbocsátás, amivel egyébként 15 éve küzdök. Felhívtam, megbocsátottam, még sírt is, hogy visszakapta a lányát. Most minden rendben köztünk, azt érzem, megkönnyebbültem. 

Kihelyeztek a cégünknek egy másik telephelyére, s mivel ott én vezetem a helyet, a fizetésem megemelték.  Úgy örülök! Tudom, hogy nem ez a végcél, és nem ez a feladatom, de így már jobb kedvvel állok neki az életfeladatomnak mert addig is anyagilag biztonságban vagyok. 

Több fickóval ismerkedtem meg azóta. Nem vagyok benne biztos, hogy akármelyik is az igazi, inkább útmutatók, de nagy teljesítmény ahhoz képest, hogy négy éve nem randiztam. Az is lehet, hogy én voltam zárt, de ez nem változtat semmin az eredményen.

A feladatokat szorgalmasan csinálom, még nem hallom az angyalokat, de tudom, hogy annak is eljön az ideje. Viszont egyre erőteljesebben érzem jelenlétüket az életemben. Kérem őket, és segítenek. Mindig. Ez nekem biztonságot ad. Gyakorlom a meditációkat,  és sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Megszűnt a gyomoridegem, sokkal kevesebbet aggódom, és ösztönösen egészségesebben táplálkozom. Nagyon hálás vagyok mindezért. 

Amit mindenképpen el szerettem volna mesélni, az egy álom, amit közvetlen aznap álmodtam, miután hazaértem Prágába. 

Repültem álmomban. Egyedül és boldogan. Csupán az érzés maradt meg bennem, de nagyon felszabadult voltam. Mint amikor az ember leveti a nehézségeit és felszabadul a lelke. Körberepültem a földet, és ezer meg ezer szépséget láttam rajta, amit eddig sosem vettem észre. Megállapítottam, hogy csodás hely ez a bolygó, melyen élünk. Majd láttam más csillagokat, és tapasztaltam, hogy ott is mekkora élet van. Azt éreztem, jó ide a földi világba tartozni. Majd egyszer csak óriási köd lett alattam, mintha felhők felett repülnék, de nem volt nyomasztó, inkább kellemes. Egyszer csak megjelent előttem két kapu. Én letérdeltem elé, és elkezdtem zokogni. Tudtam, hogy az egyik a mennyország, a másik a pokol kapuja. Azt is tudtam, hogy nekem kell választanom, hogy hová lépek be, de mintha odakövesedtem volna elé, nem bírtam mozdulni. Azt éreztem, a pokolban a helyem, és elkezdtem félni. Hideg érzetem lett, fázni kezdtem, pedig a pokolról általában a meleg és a tűz jut az ember eszébe. Azt éreztem, hogy én egy szar ember vagyok, ott a helyem. A sok bűntudat és önostorozás ide vezetett. Már majdnem kinyitottam a pokol kapuját, amikor megjelent előttem Jézus, és azt mondta, hogy szeressem magam, hisz akkor nem kell választanom, a mennyországba kerülök. Tudom, hogy ez szimbólum volt, de számomra tökéletes. Én sírtam, Jézus magához ölelt, s így meg tudtam nyugodni. Másnap reggeltől megváltozott minden. Reggel sokkal szebbnek láttam magam a tükörben, sokkal felszabadultabb voltam, boldogabb, s ez azóta sem múlt el. Tudom, ez is egy oldás volt, s azóta folytatásként kaptam még párat, de ez óriási hatással volt rám. 

Hálásan köszönök neked mindent, tudom, ez egyedül nekem nem ment volna. Folytatom továbbra is önmagam megtalálását. Egy biztos: mostmár szeretem magam! Erzsó, 42 éves



Megjegyzések

Megjegyzés küldése