Szerelem és gyermekáldás




Szia Viki! Elnézést, de csak most jutottam internethez, de küldöm a történetem, ahogy megígértem. Szeptember elején kezdtem el oldásokkal foglalkozni.  Régóta nagyon erős félelem és bűntudat gyötör az elhúnyt párom miatt. Sosem értettem, hogy miért. Már 8 éve történt, de a mai napig nem bírtam megemészteni, egészen mostanáig. Sok helyen voltam már, de rajtatok kívül senki nem tudott segíteni az elengedésben. Az oldás első gyakorlata pont erről szólt. Hatalmas, vastag kötelékek kötöttek össze bennünket még mindig, és azt éreztem, ezek sokmindenben gátolnak, visszafognak engem. Többek között ez volt az oka annak is, hogy nem tudok teherbe esni. Hatalmas munka volt ezeknek a kötelékeknek az elvágása, és ez egy hét sírással is járt. Utólag azt gondolom, hogy féltem én ettől a nagy fájdalomtól, ami az elengedéssel jár. Ő hiába halt meg, itt maradt mellettem, hogy vigyázzon rám, de sokmindenben megakadályozott, szinte utána is birtokolni akart. Döbbenet volt számomra, hogy a gyakorlat után minden köteléket, bűntudatot le tudtam vetni magamról. A párommal 4 éve vagyunk együtt, és végre azt érzem, hogy oda tudom adni magam ennek a kapcsolatnak. Nincsenek már félelmeim, vagyis egyre kevesebb, nem vagyok feszült, ideges. Úgy érzem, ez volt a legnagyobb blokkom, és minden nagyon hamar a helyére került. Nagyon boldogok vagyunk, mert 14 hetes kismama vagyok. Ami azt jelenti, hogy az oldások után szinte rögtön sikerült teherbe esnem. Négy éve próbálkoztunk, úgyhogy nekünk ez volt a legszebb karácsonyi ajándék. Csak röviden megemlíteném még, hogy munkahelyi változások is lettek. Amit majd nagyobb pocakkal és kisbaba mellett is tudok végezni. Az életfeladatos oldások is elég komoly változásokat hoztak az anyagi világunkban. A párom vállalkozása soha nem ment ilyen jól, pedig általában az év vége szokott a leggyengébb lenni. Idén pont fordítva volt. Amit felhalmoztunk adósságot, most év végén mind ki tudtuk tisztázni. Viki, köszönöm mindent nektek! Ildi, 35 éves




Megjegyzések