Angyal

Bejegyezte: –



"Valaha angyal voltam. . . hófehér szárnyaim repítettek túl ezernyi felhőn, az álmok birodalmába. Minden olyan tiszta és gondtalan volt. . . egymással játszadozva suhantunk a magasban, zöldellő rétek és égszínkék vizek felett. . . miénk volt a fény, a levegő. . . én mégis másra vágytam. . . egyre többször és többször pillantottam le a földre. . . egymással kergetőző, nevető gyermekeket láttam, minden olyan boldognak tűnt. . . én is akartam azt a boldogságot. 
Gondolataim szinte már csak a lenti világ körül jártak, s társaimat magam mögött hagyva merészkedtem egyre lejjebb és lejjebb, mígnem éreztem talpam alatt a fűszálak bársonyos érintését. Milyen más volt innen minden. . . 
Embereket láttam, nem messze tőlem. . . feléjük indultam abban a reményben, hogy ők majd megmutatják a földi élet minden szépségét. . . nem ismertem őket, mégis vakon bíztam bennük. 
Megijedtek. . . ahogy megpillantottak. . . ijedten kiáltottak fel. . . nem láttak még azelőtt hozám hasonlót. Elindultak felém. . . én megtorpantam. . . szemeikben gyűlöletet láttam. Gyűlöltek engem, azért, ami vagyok. 
Hirtelen elsötétült minden. . . pár órával később tértem magamhoz, egész testem sajgott. . . de a lelkembe belenyilaló fájdalom sokkal nagyobb volt. Nem értettem, miért tették velem ezt azok, akikre már hosszú idő óta vágytam. Nem akartam többé már ezt a helyet. . . lassan felálltam és felnéztem az égre. . . minden olyan sötét volt. . . repülni akartam, újra, vissza a hazámba, de nem tudtam. A szárnyaim meggyengültek, nem bírtak többé felemelni engem a magasba. Térdre zuhantam és zokogni kezdtem. Soha többé nem mehetek vissza. . . megszűntem angyalnak lenni. 
Azóta folyton folyvást az eget bámulom, de Őket már nem látom. Egyedül maradtam, az álmaimmal, melyek az égről szóltak. . . egyetlen kívánságom van csupán, hogy újra kitárhassam szárnyaimat. . . és repülhessek. . . "


Megjegyzések

Megjegyzés küldése