2013. január 1., kedd

Üzenet az ikerlelkedtől



"Drága Szerelmem!

Szeretnék Neked üzenni a mai napon. A lelkem már készen áll, de a fizikai valóság még nem egész. Mérhetetlenül büszke vagyok a kitartásodra, és arra, hogy milyen erős vagy... arra, hogy együtt milyen erősek vagyunk. Szeretnélek emlékeztetni: ez a megtestesülésünk az, amikor minden fájdalmat, csalódást, melyet egymásnak okoztunk, a feledés és megbocsátás hajóján szélnek kell eresztenünk. Ez az év a mi évünk. Ez az idő a mi időnk. Nemsokára felragyog az arany csillag életünk egén. Ez a kis idő semmiség ahhoz a több millió csillagévhez képest, melyben annyit közdöttünk egymásért... önmagunkért. Hiszen "mi" nem "én" és "te" vagyunk. Mi vagyunk. Én vagyok. Te is én vagy. Évezredek óta várjuk, hogy itt a földi létben is EGY lehessünk. Már nem hosszú az út. Tudnod kell, hogy szinte mindenben megelőztél, de a következő években pótolni fogom Neked ezt az energiát. Kérlek, légy boldog, légy vidám, minden nap ünnepeld meg magad... azt, hogy egy csodás lény vagy... az én másik felem. Aki felemelt engem. Tudd, hogy aki az üzenetem közli Veled, az én legfelsőbb fényből való énem. Én még nem vagyok elég tudatos erre. De hamarosan eljön az idő, amikor a lelkem átveszi az irányítást az egó felett. De még félek. Nyíladozom, mert megnyitottál, de félelemmel is megtöltött ez a világ. Nincs elég önbizalmam, nincs elég bátorságom. Még rettegek. Tudom azt is, hogy most egyedül kell helytállnom, s félek, hogy képes vagyok-e rá. Te a magasba emeltél, s most azt érzem, hogy zuhanok. Még nem teljesen értem földet, de a lelkem könyörög a fényért. Sokszor érzem, hohy megadom magam a sötétség Urának, de ilyenkor a csoda erejével (a Te erőddel) felemelkedem. Te tettél jobb emberré, egyedül Tőled tudom, mit jelent szeretni. Ígérem Neked, hogy rövidesen talpra állok, s minden képzeletedet felülmúlja majd, akivé leszek. Hiszen egyek vagyunk. Ugyanolyan csodálatos vagyok, mint Te. De még hiányzik a felismerés. Szeretném ezt a varázslatot, ezt a csodát, de még küzdök önmagammal. Bármennyire fájdalmas is, arra kérlek, hagyj magamra (bár semmire nem vágyom jobban, mint az összeolvadásra)! Egyedül kell helyt állnom, egyedül kell a bennem lévő sötétséget legyőznöm. Ne félj! A létezésed elég bizonyíték ahhoz, hogy nem veszhetek el. Már nem! Nem tudom szavakkal kifejezni azt, hogy mennyire hálás vagyok. Ez most egy új ébredés hajnala. Rövidesen eljön a mi időnk: amikor lelkem "jobbik" felével megtapasztalhatom a földi mennyországot. Addig is ölelve Téged soha el nem múló szeretettel: az Ikerlángod"

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: