Ősi emlékek



A mintázat a múltban gyökerezik

Hasznos lehet, ha felidézel bizonyos ősi emlékeket.

Valószínűleg felvetődik benned a kérdés, hogyan emlékezhetnél valaki más emlékeire. Pedig az egész könnyebb, mint hinnéd. A folyamat során a benned lakozó ősi emlékeket tárod fel. A tojásból éppen kikelt csirke azonnal a földre lapul, ha meglátja az égen szárnyaló sólyom árnyékát, de nem tesz így, ha egy rigó vagy egy galamb repül el a feje fölött. Hordoz magában egy emlékfoszlányt a sólymok veszélyes természetéről. Ezt úgy is felfoghatjuk, hogy tudattalan elméjében létezik egy ősi emlék arról, hogy a sólyom csirkét eszik. Neked is lehetnek mélyen hordozott ősi emlékeid.

Ez a gyakorlat segít, ha néhányat szeretnél a felszínre hozni:

– Hunyd be a szemed, és képzelj el egy hosszú asztalt, amelyen maszkok vannak. Az egyes maszkok egy-egy ősöd képét hordozzák, és őt képviselik. (Köztük vannak a legközelebbi felmenőid – szüleid, nagynénéid, nagybátyáid, nagyszüleid és dédszüleid –, valamint az igazán távoli elődeid is.) Mindegyik maszk varázserővel rendelkezik. Egy-egy maszkot felvéve megtapasztalhatod az általa képviselt személy érzéseit, gondolatait és élményeit. Próbálj fel különböző maszkokat, hogy átérezhesd őseid nézőpontját. Különösen azokra figyelj oda, amelyeknek a viselése kellemetlen érzéssel tölt el. Ne foglalkozz azzal, hogy amit átélsz, tényszerű és pontos-e, vagy sem. Ha a látott képek és átélt érzelmek nem is felelnek meg pontosan a valóságnak, akkor is tudat alatti elméd fontos üzeneteit hordozzák, és megérdemlik a figyelmedet.

– Ha vannak olyan tárgyaid, amelyeket valaha az őseid birtokoltak, fogd őket egyesével a kezedbe, és képzeld el, hogy tested azon felmenőiddé alakul át, akiké a tárgyak voltak. Lehet szó egy-egy ékszerről, régiségről, szertartási kellékről, emléktárgyról vagy akár valamilyen szerszámról is. Ezek a leszármazottakra hagyományozott tárgyak az ősök életének különböző vetületeit őrzik. Figyeld meg gondolataidat, érzelmi és fizikai benyomásaidat. Azt állítod, nem tudod, hogy ők mit érezhettek? Akkor mondd azt magadnak: „Nem tudom, de ha tudnám, vajon mit mondhatnék, mit éreztek?” Ezzel az egyszerű kijelentéssel kicselezheted logikus elmédet, és máris hozzáférhetsz a belső tudáshoz.

Van egy pulykatollam, amely még cseroki nagyanyámé volt, aki pulykákat nevelt. Már több mint ötven éves, és dédelgetett ereklyéim közé tartozik. Arra használtam, hogy nekivágjak egy belső utazásnak, amelynek során nagyanyám világába látogattam el. A tollat a kezemben tartva elképzeltem, mit érezhetett a nagyanyám, amikor ugyanígy fogta. Éreztem, milyen roppant büszkeséggel nézett a pulykáira. Tovább tartottam a tollat, és éreztem, ahogy az énem feloldódik, és keveredni kezd a nagyanyáméval. Mintha az ő szemével láttam volna a világot. Egy ideig szinte úgy éreztem, mintha a nagyanyámmá változtam volna. Éreztem a pulykákkal töltött idejének és energiájának jutalmát. Magamban éreztem türelmét és erejét. Éreztem a szomorúságát és a vágyakozását is. Mintha hallottam volna a gondolatait: „Mindig olyan sok a munka! Büszke vagyok arra, amit csinálok, de néha szeretnék a gyerekeimmel lenni, és nem csak mindig dolgozni.”

Meditációm végeztével végtelen együttérzés töltött el nagyanyám iránt. Megértettem vele kapcsolatban bizonyos dolgokat, amelyeket azelőtt nem tudtam. Magamban is felfedeztem egy hasonló minta működését: mindig elfoglalt voltam, és soha nem szántam időt a lazításra. Állandó elfoglaltságom talán nagyanyai örökségem része volt.

Azáltal, hogy megtudtam, hogy életem zsúfoltságának mintázata esetleg az ősi múltban gyökerezik, könnyebben megértettem a dolgot, és kicsit változtattam is rajta.


Denise Linn: A személyes erő négy feladata

Megjegyzések