FÉLELEM - LELKI OKAI

Bejegyezte: –

A félelem számos ember életével szorosan összekapcsolódik. A „félelem" (Angst) szó a latin „angustus" származéka, mely valami­nek a „szűk" voltát jelenti. Ha a dolgokat túlságosan szűklátókörűen, korlátolt tudatunkon keresztül szemléljük, félelem keletkezik ben­nünk.

A félelemnek sokféle arca van. Félünk a nehézségektől, kataszt­rófáktól, balesetektől, a gazdasági összeomlástól vagy veszteségtől; aggódunk, hogy egy szeretett barátunkat, netán tulajdon életünket elveszítjük. Sokak számára a félelem állandó kísérőtárs, olyannyira, hogy félelem nélkül szinte el se tudják képzelni az életet.

A félelem leggyakrabban megnevezett okai a következők: ku­darc, értelmetlenség, elutasítás, háború és magány. Nagyon fontos, hogy a félelmet keltő szituációról alkotott elképzelésünkhöz mindig pozitív végkifejletet társítsunk, azaz lélekben „megéljük", hogy a végén minden jóra fordul.



A félelem sajátos típusát alkotják a fóbiák

Ebben az esetben kényszerképzetként fellépő félelemérzéssel van dolgunk, mely az illetőt meghatározott védeke­zési mechanizmusra készteti. A fóbia egy bizonyos elképzelt ve­szélytől való, objektíve alaptalan félelem, mint például a nyílt tériszony - a tágas termektől, kiterjedt területektől való félelem; klausztrofóbia - a zárt helyiségektől (lift, repülőgép, illemhely stb.) való iszonyodás; baktériumfóbia - félelem az érintkezés általi fer­tőződéstől; állatfóbia - egerektől és egyéb állatoktól való pániksze­rű félelem; félelemiszony - félelem a kényszerképzetektől.

E fóbiák az esetek többségében feldolgozatlan élményképekre vezethetők vissza. A fóbia típusa az élmény jellegére utal. Igazi segítséget itt csak a félelmet kiváltó szituáció újraátélése és feldol­gozása jelenthet. Ez történhet az okok elemzése révén is.



Talán a legszélesebb körben elterjedt félelemtípus a halálfélelem:

Aki fél a haláltól, az voltaképpen az élettől fél. Aki életét képes teljesen és maradéktalanul vállalni és igenelni, nem fél a haláltól, mely valójában „az élet megkoronázása", az egyéni lét dicsőséges befejezése. A halálfélelem a beteljesületlen élet következménye.

Összefoglalva: Félelem - beszűkült tudat, megoldatlan életfeladatok, fej­letlen „öntudat"



Amit tenni kell

A félelem mélyén mindig egy adott ok húzódik, melyet fel kell ismerni és meg kell szüntetni. Ha az okot megszüntetjük, a félelem magától elmúlik, minthogy többé nincs rá szükség.

Minden félelem szorosan összefügg egyfajta aggodalommal, hogy valami kelleme­set elveszíthetünk. Rákényszerít, hogy elviseljük a kellemetlent, mert az is az élethez tartozik.

Felszólít, hogy fogadjuk el az élet egészét, semmit se rekesszünk ki, inkább ismerjük fel, hogy alapjá­ban véve minden jó, mert végeredményben minden dolog szemé­lyiségünk fejlődését hivatott elősegíteni. Nincs hát mire vágynunk, mit visszautasítanunk.

A klasszikus félelem-terápia magára a félelemre összpontosít, annak feloldására javasol lépéseket, íme, a félelem csökkentését célzó négy legfontosabb lépés:



1. lépés

Elképzelem, hogy valaki más kerül félelmetes helyzetbe. Ezt lelki nyugalommal megtehetem, hiszen csupán képzeletem játéka, nem a valóság. Ráadásul nem engem érint, hanem valaki mást. Hagyom, hogy e képzeletbeli helyzetben ez a valaki újra meg újra átélje félelmemet, mindaddig, míg az illető félelme már meg se érint.



2. lépés

Elképzelem, hogy újból és újból átélek egy ilyen helyzetet, s ezt nyugodtan tehetem, minthogy nem a valóságban, hanem a képzele­temben történik. Fantáziámban ismételten átélem a kellemetlen szituációkat és félelmemet, egészen addig, míg többé már nem érzékelek félelmet. Csakis ekkor állok készen a harmadik lépés megtételére.



3. lépés

Közelebb merészkedem a bennem félelmet keltő helyzethez. Ha például irtózom a liftezéstől, bemegyek egy áruházba, megállók a lift közelében és figyelem, hogyan utaznak vele mások. Ily módon napról napra közelebb kerülök félelmemhez, ám ez fokozatosan történik, így egyetlen pillanatra se fog el valódi félelem. Egyszer csak üresen találom a liftet, egy pillanatra bemegyek (természetesen nem a liftezés szándékával). Mielőtt még felébredhetne bennem a félelem, már ki is léptem onnan. Bizonyos idő elteltével rászánom magam, hogy egy pillanatra becsukjam a lift ajtaját, de nyomban ezután ki is nyitom és kilépek rajta, mielőtt még félni kezdenék. Ha egy napon mindez már nem jelent nehézséget, elérkeztem az utolsó lépéshez.



4. lépés

Egy emeletet megyek a lifttel és kiszállok, mielőtt még félelem ébredne bennem. A megszokás fokozódásával egyre magasabbra, egyre hosszabb ideig utazom liften, sőt egymás után többször föl és le. Félelmemet sikerült legyőznöm, jobban mondva: eloszlatnom.




Megjegyzések

Megjegyzés küldése