MEGBOCSÁTÁSról…




“A megbocsátás nem azt jelenti, hogy megértjük, mentegetjük vagy helyeseljük a másik viselkedését, sem azt, hogy elnyomjuk a viselkedés okozta érzéseket.
Azt sem, hogy kitöröljük a másik viselkedését az emlékezetünkből, és úgy teszünk, mintha a fájdalom vagy a megaláztatás nem történt volna meg.

Azt JELENTi, hogy ÚJra kiNYITjuk a kaput a SZÍVünk előtt, és készek vagyunk felHAGYni a Reménnyel, hogy másként is történhetett volna, felHAGYni a sérelem nélküli MÚLT reményével.

Ha NEM bocsátunk meg, a HARAG igája alatt kell görnyednünk.
A GYŰLÖLködés TÖBBet ÁRT, mint a Múltbeli visszafordíthatatlan esemény emléke.
A NEHEZTELés olyan, mintha mérget öntenénk le a saját torkunkon, remélve, hogy ezzel megÖLjük a MÁSikat.
És míg a MÁSiknak NEM esik baja, addig MI tönkre tesszük Magunkat.
ÉLetünk során MINDnyájunkat megbántottak, kirekesztettek, elárultak vagy megsértettek.
Gyakran még annak is kifejezetten nehéz megbocsátani, aki kifejezetten kéri Tőlünk.

A megbocsátás mindenekelőtt felSZABADítás, és sokkal inkább Magunk miatt KELL, a MI spirituális jóllétünk, fizikai EGÉSZségünk miatt.
CÉLja a SZÍVhez és a SZÍVből vezető UTak megtisztítása, hogy a SZERETet és a BÖLCSesség megint SZABADon áramolhasson.”


Részlet "A SZÍV EREJE" c. könyvből


Megjegyzések