A boldog ember nem bánt...




Egy boldog ember nem érez késztetést, hogy bántsa, megalázza, megszégyenítse vagy bírálja a másikat. Aki nincs kibékülve a saját életével, másokéval foglalkozik. Mindig tudja, kinek mi a jó, kinek hogyan kellene cselekednie. Sőt! Megsértődik, ha nem fogadják meg a tanácsait. Személyes visszautasításnak veszi, ha nem hallgatnak rá.


Az ember lelkéből feltörnek időnként legmélyebbre elásott félelmei, a múlt fájdalmai, berögződései. Ilyenkor célszerű az embernek szembenézni önmagával, csak így fogja tudni beazonosítani és elengedni őket.


Mindenki más tapasztalatokkal rendelkezik, így nem tudhatja senki, hogy az adott helyzet számunkra milyen leckéket tartogat. A lelkünk lehet az egyetlen tanácsadónk.

Mások csak segíthetnek nekünk döntéseket hozni azáltal, hogy megerősítenek abban, amit belül érzünk.


Vannak olyan helyzetek, mikor az ember egész egyszerűen késztetést érez arra, hogy olyat tegyen, amit később megbán. Már a döntés pillanatában tudja, hogy helytelenül cselekszik, mégis megteszi. Ez általában olyankor történik, amikor valaki a múltban (akár elmúlt életeinkben) sérülést okozott nekünk, és tudat alatt igyekszünk "törleszteni" neki. A tudatos ember azonban másként cselekszik. A kiegyenlítődés megtörténhet azáltal is, hogy felismerem a tanítást, megbocsátok, és legközelebb figyelek arra, hogy kiálljak magamért ezekben a helyzetekben.

Éppen ezért egy boldog és tudatos ember nem bírál, nem aláz meg és nem bánt másokat. Nem fogja a “rossz karmára” cselekedeteit. Tudja, hogy minden pillanatban ott a lehetőség a döntésre.

Választhatjuk mindkét utat. Nem nekem kell eldöntenem, hogy ki mit érdemel cselekedeteiért. Az én feladatom az, hogy önazonos legyek a saját világomban. A lelkiismeretemmel pedig magamnak kell elszámolnom. 


A boldog ember nem pazarol éveket bosszúra, nem a múlton rágódik és a jövőn aggódik. A boldog ember a jelen pillanatban él, és megtalálja azt, amiben pont most, és pont itt örömét leli. 


A boldog ember hálás az életért, bármilyen is legyen, hiszen tudja, hogy minden eseményt ő hívott életre, így lehetősége van bármikor másik jövőt választani. Nem halogat, hanem cselekszik, amikor érzi, hogy itt a változás ideje.

A boldog ember hagyja a másikat élni, elfogadja a szabad akaratát. Nem akar megmenteni senkit önmagától.

A saját világában él, önfeledten, saját maga hozzájárulásával…


Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)


Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek


Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts


Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/


Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html


Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/


YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A


Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html




Megjegyzések

  1. Köszönök mindent URAM----Hála ,hogy valóságos ISTENEM vagy ,aki igéretd szerint ,nemcsak voltál ,hanem vagy s mindörökké leszel ,hisz TE mondtad ,nélküled semmit sem tehetek .HISZEM ,S BIZOM,hogy állitásod mindig igaz.Köszönöm ,hogy LELKED által mindig itt élsz és figyelmeztetsz ,hogy úgy éljek ,hogy a pünkösdi csoda,a TÁBORHEGY életem része legyen,amint az volt az apostoloknak

    VálaszTörlés
  2. Igen,pontosan en is így érzem,és így is tapasztalom........így jó élni!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése