Lépj ki a régi cipődből: Az aggódás

Bejegyezte: –




Az aggódás egyike a te kedvenc szellemi hobbijaidnak is?
Figyelj oda, hogy mi minden miatt aggódsz. Most arról a szokásról van szó, hogy az ember állandóan aggódik a legkülönbözőbb dolgok miatt.

Sok ember gondolatvilágában hemzsegnek az aggodalmak.Amiatt aggódnak, hogy holnap vajon esni fog-e az eső, és hogy vajon milyen lesz az idei nyár. Aggódnak, hogy vajon ma is rendben lesz-e az emésztésük, hogy kihúzzák-e a nyugdíjig, hogy a gyermekük jó jegyeket kap-e az iskolában, hogy elegendő lesz-e a következő fizetésemelés, hogy nyernek-e a lottón, hogy megcsalja-e ket a partnerük…


Szinte nincs is olyan területe az életüknek, amely miatt ne aggódnának, legyen az banális vagy akár komoly dolog.

Ez az egyik legegészségtelenebb szokás. Az állandó aggódás megbetegít, mivel mérgekkel árasztja el a testet. Az ilyen embereket gyakran fel lehet ismerni elkeseredett arckifejezésükről és aggodalmas, félénk vagy panaszos hanghordozásukról. Hiába ragyog a nap az égen, képesek amiatt aggódni, hogy mikor jelenik meg az első felhő, mikor kapnak bőrrákot az UV-sugárzás miatt. Meglehet, hogy te nem tartozol ezek közé az extrém emberek közé, mégis tudatosítsd magadban, hogy milyen helyzetekben veszel részt te magad is az aggodalomjátékban, és hogy mikor fertőz meg téged is az aggodalmaskodók tábora.

Az aggodalmak nemcsak a gondolatvilágodat fertőzik meg, hanem a testedet is. 
A sok aggódásnak – minden más szellemi szokáshoz hasonlóan – fizikai következményei is vannak. Ennél csak a gyűlölködés károsabb. Sok aggodalmaskodó ember azt hiszi, hogy saját maga miatt nem kell aggódnia, pedig az aggódás nem idéz elő semmi pozitívat vagy egészségeset.

Az aggódó ember NEMET mond az életre. Alapvető érzései a bizalmatlanság és a félelem. „Nem bízom az életben. Az életben állandóan résen kell lenni, és oda kell figyelni. A bizalom jó dolog, de a kontroll még jobb” – gondolják ezek az emberek.

Tudatosítsd magadban, hogy mely gondolataidban van jelen az aggódás, hogy az élet mely területén fogyatkozik meg benned a bizalom, hogy mikor teszed fel magadnak a következő kérdést: „Vajon jó vége lesz ennek? Vajon mi történik holnap? Vajon képes leszek ezt valaha megvalósítani?”
Az állandósult aggodalmaid felderítése az első lépés.
A második lépés a következő : „Új döntést hozok. Nem vagyok hajlandó aggódni. A bizalom mellett döntök. Bízni fogok az életben és azokban az erőkben, amelyek az életből származnak. Bízni fogok abban, hogy jó úton járok.”
Aki bizalommal telve akarja leélni az életét, és aki biztonságban akarja érezni magát az életben, annak a bizalom mellett kell döntenie, még akkor is, ha ezt egyelőre még nem érzed.

A gondolatok érzelmeket teremtenek. Pontosan úgy, ahogyan a megszokottá vált aggodalom beteggé és boldogtalanná tesz, a megszokottá vált bizalomtól egészséges, erős és boldog leszel. Ha legközelebb azon kapod magad, hogy aggasztó gondolatod támad, azonnal mondd magadnak a következőt: „Állj! Én másképp gondolkodom. Bízom az életben!” Az egyik legszebb mondat, amely rengeteg bizalmat áraszt, a következő: „Az élet szeret engem, és én is szeretem az életet!” Talán a magadévá akarod tenni ezt a mondatot.

A fentiek első olvasatra talán a „pozitív gondolkodásra” emlékeztetnek. A bizalom irányába tett lépés azonban jóval több ennél. Ez egy olyan döntés, amelyet te is képes vagy meghozni. Aki aggódik, az felismerheti a viselkedésében a megszokást, a „régi cipőt”, amelyet valószínűleg már anya és apa is hordtak. 
Az aggódást gyakran az egyik generáció örökíti tovább a másikra.

A családod melyik tagja aggódott híresen sokat? Édesanyád, édesapád, a nagymamád vagy a nagypapád?
Erősen valószínű, hogy az aggódás elsősorban az anyákra jellemző, akik szintén az édesanyjuktól lesték el ezt a viselkedést.
Az anyák gyakran azt hiszik, hogy ennek az anyai szeretethez van köze.
Nem!
Ennek semmi köze a szeretethez. Épp ellenkezőleg: az aggodalmaskodás egyfajta „szellemi környezetszennyezés”, amely minden érintett számára terhes.

Talán ismerősen hangzanak számodra a következő mondatok: „Hívj fel, ha megérkeztél!”, „Eleget eszel?”, „Biztos, hogy jól vagy?”, „Vajon jó vége lesz ennek?”, „Nagyon vigyázz magadra!” 
Ezeket a mondatokat többnyire a jó szándék szüli, azonban semmi jó sem származik belőlük. Valójában gyakran oda vezetnek, hogy a „gyerekek” egyre ritkábban járnak haza, és a szülők már annak is örülnek, ha karácsonykor benéznek hozzájuk.

Az aggodalom nem más, mint félelem. Az anya elfojtja őket, és aggodalom formájában hozza a felszínre, majd kivetíti a gyerekére vagy esetleg a férjére, megmérgezve ez által a légkört, a család szellemi és lelki környezetét. Ez az aggodalom táplálja a saját félelmeinket, éppen ezért a következőket szeretném mondani az anyáknak: Hagyjátok abba, és helyette törődjetek szeretetteljesen a félelmeitekkel!

Az angol nyelv is különbséget tesz a negatív tartalmú 'I worry' (aggódom valami miatt) és az 'I take care of (törődöm valamivel, gondoskodom valamiről) között.
Az utóbbi pozitív tartalmú, például törődöm a testemmel, gondoskodom róla, hogy a gyermekeimnek legyen mit enniük, gondoskodom egy megfelelő otthonról. A gondoskodásnak nem az aggodalomhoz, hanem a szeretethez van köze, és senki számára sem terhes.

Betz Robert



Megjegyzések

Megjegyzés küldése