2016. június 30., csütörtök

Azt szeretnéd?


Azt szeretnéd, hogy Rád találjon az, aki önmagadért szeret? Hogyan történhetne meg, amíg nem tartod magad szerethetőnek? 
Azt szeretnéd, hogy végre ne verjenek át, és bízhass a társadban? Akkor ne kételkedj magadban. Nyílj meg, és ne légy bizalmatlan. Ne keresd mindenkiben a hátsó szándékot. 
Azt szeretnéd, hogy tiszteljenek? Akkor miért természetes, hogy Te bántod magad? Az rendjén van, hogy állandóan ostorozod magad? 
Azt szeretnéd, hogy nagyobb bőségben élj? Engedd meg magadnak! Ne azt nézd, hogyan tudod kiszolgálni a másikat. Az Univerzum minek adjon, ha nem tudsz vele élni? Miért adjon, ha tovább adod, vagy rossz szívvel válsz meg tőle? Negatív energia formájában tér vissza Hozzád, ha rossz érzések társulnak mellé. Arra fordíts figyelmed, hogyan szolgálhatná a kényelmed, töltődésed és fejlődésed a bőség. Arról ábrándozz, mihez kezdesz majd az életedbe folyamatosan áradó bőséggel. 
Azt szeretnéd, hogy béke vegyen körül? Találd meg a harmóniát magadban. 

Az ember MINDIG azt vonzza, ami lelkében él. Akár elismeri, akár nem. Ahhoz, hogy életünket megváltoztassuk, meg kell változtatni az érzéseinket. Ehhez pedig szükséges szembenézni a múlttal, amik jelenlegi érzéseinket okozzák. Ha nyakon csípjük őket, sikerülni fog átalakítani azokat.

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 



Minden kapcsolatunk egy tanítás


Emberi kapcsolatainknál nincs jobb lehetőségünk a tanulásra, a fejlődésre. Ha mélyen a lelkedbe nézel, látni fogod, hogy pont azok az emberek vittek előrébb, akik megbántottak, megaláztak, beléd rúgtak. Nehéz helyzetek után mindig meghoztál olyan döntéseket, amiket már régen kellett volna. Tőlük lettél erősebb, céltudatosabb, s talán jobban értékelted a jót. Ők voltak azok, akik lelked sötétebbik oldalát tükörként tartották eléd, hogy észrevedd, mi az, ami még mindig ki tud billenteni egyensúlyodból, amit még gyógyítani kell magadban. 

Utólag mondj köszönetet minden embernek, aki eddig az életed része volt. Légy hálás mindazért a tanításért, amit tőlük kaptál, mert általuk lehetsz az az ember, aki ma vagy. És fogadjuk el, hogy talán ezeket az embereket mi is tanulásra késztettük. 

Amint leveti az ember a páncélját, lerakja a félelmeit, megerősödik, és semmilyen emberi viselkedés nem hozza ki a sodrából, észreveszi majd, hogy olyan emberekkel hozza össze a sors, akik már a tiszta szereteten keresztül tanítják őt. De míg tele vagyunk haraggal, félelemmel és önbüntetéssel, esély sincs rá, hogy befogadjuk és érezzük ezt a szeretetet.

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


MentésMentés

Engedd el!


Elengedhetnéd végre a múltadból azt, ami évek óta fájdalmat okoz. Ami még mindig szenvedésben tart, pedig már régen elmúlt. Hidd el, semmi szükséged rá, csupán az egód igényli, hogy áldozatnak érezhesse magát.

A múltadból cipelt félelmek, fájdalmak mind elválasztanak attól, hogy önmagad légy. Távol tartanak a felébredéstől, olyan, mintha aludnál és nem Te irányítanád életed eseményeit. 

Bárki is bántott Téged, vagy Te okoztál fájdalmat, egyet tudj: mindketten a múltból hozott félelmek, azaz saját démonjaitok áldozatai vagytok.

Hidd el, nem azért bánt Téged, mert a rosszindulat vezérli, hanem mert fél a sötétben. Mérges Rád, aki szembejött vele az úton és tükröt tartott elé. Megmutattad neki gyengeségeit, s most menekül önmaga elől. 

Ha valaki Téged bánt, önmagát bántja. Csak az az ember képes másokat megalázni, aki gyűlöli önmagát...

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


A szív és az ész harca


Vannak emberek, akiket képtelenek vagyunk megérteni. 
Egész egyszerűen tudod, hogy másként cselekszik, mint ahogyan érez. Látod a vágyat a szemében, érzed a szeretetet a szívében, mégis rideg és érzéketlen. 
Megtanult úgy pillantani Rád, hogy észre se vedd. Megtanult úgy vágyakozni, hogy ő maga se tudjon róla. 
Látszat világban él, önmaga elöl is titkolva érzésit. 
Te pedig magadban keresem a hibát. Összezavar, hogy mást érzel, mint amit látsz. S kérded: Melyik az igazi? Miért menekül előlem? Tényleg nem vagyok szerethető? Nem vagyok felvállalható? 
Hadd mondjak el valamit Neked! Az érzéseid sosem csapnak be. De mi emberek nem vagyunk egyformák. 

Vannak olyanok, akik 40-50 év alatt sem nőttek fel, képtelenek a felelősségvállalásra. A szerelem pedig óriási felelősség. A szerelemben nem hibáztathatok mást, nem vonhatok felelősségre senkit a saját érzéseimért. A valódi szerelemben kénytelen felnőni az ember. 

Amikor látszat kapcsolatban él valaki, vagy kizárólag "könnyű" párkapcsolatokat keres, amelyben kevés az érzelem, akkor még képtelen a felelősségvállalásra. Túl gyenge ahhoz, hogy megadja magát az érzéseknek. Úgy érzi, irányíthatóvá válik. Nem bízik önmagában. Talán még azt sem tudja, hogy Ő irányítja saját sorsát. Gyáva. 
A legtöbb esetben mégcsak nem is tud róla. Azt hiszi, hogy minden rendben, s talán kívülről is ezt látjuk. 
Azért képtelen a szeretet elfogadására, mert nem tartja méltónak magát. Bünteti saját lényét, hiányzik belőle az önszeretet. 
De éjszaka, mikor lelke megszólítja, szenved, a kínok kínját éli át. Nem érti, miért hullik darabokra az élete. Szembe megy az érzéseivel, blokkolja a teremtő energiát. De keménynek "kell" maradnia, nem láthatják, hogy gyenge. 

Pedig az az igazán erős ember, aki meri vállalni az esendőségét. Aki tud minden pillanatban önmaga lenni. Aki felvállalja érzéseit, tűnjenek bármilyen őrültnek is. Erős ember az, aki nem fél a boldogságtól és nem fél boldoggá tenni azt, akit szeret...

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 



MentésMentés

2016. június 29., szerda

Lelkitársad létezik, és vár Rád



Hidd el, a lelkitársad létezik. Vár Rád az az ember, akinek pont így vagy tökéletes. Aki Benned látja minden álmát, és naponta hálát ad a sorsnak létezésedért. Akivel nincsenek játszmák, hazugságok. Aki nem menekül, nem áltat, nem várat magára.

Létezik Ő, aki minden este úgy hajtja álomra a fejét, hogy imáiban Téged kér. Aki felvidít egy nehéz nap után. Aki akkor is egy csodának lát, amikor Te nem látod a szépséget magadban. Mert Ő Önmagadért szeret, azért, aki a testedben él. 
Ez az ember valóban létezik. Elképzelhető, hogy ott él a közeledben. Nem a sors ilyen kegyetlen, és ítélt boldogtalanságra Téged. 
Míg nem találod meg magadban a szeretetet, míg rettegsz attól, hogy elhagynak vagy bántanak, esély sincs rá, hogy felismerjétek egymást. Találkozhattok, érinthetetik egymást, ám a  fizikai síkon nem tud létrejönni a kapcsolódás. 
Míg blokkjaid és félelmeid irányítanak, nem vagy vevő a tiszta szeretetre. Míg feltételekhez kötöd a szerelmet, ne várj mást, mint fájdalmas leckéket. Míg nem tudsz szabadon áramolni, s csupán az adás öröméért szeretni, ne várd a beteljesülést. 

És kérlek ne hidd, hogy Te már tökéletesen felkészültél, csak a társad késlekedik. Pont ugyanott tartotok a fejlődésben, csupán a leckék mások. Felesleges időpocsékolás azzal törődni, hogy megváltoztass valakit. Boldogtalanságod oka egyedül Te vagy. Másra mutogatás helyett kérdezd meg magadtól: Vajon miért nem hiszem el, hogy megérdemlem a boldogságot?

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


MentésMentés

Ne várj tovább!



Megfigyeltem, hogy az emberek mindig várnak valamire, s ezzel olyan illúziókba kergetik önmagukat, amik elviszik messze a valóságtól. 
Várják a mások általi megváltást. "Talán jön majd valaki, aki megmondja, mit kellene tennem, hogy megoldódjon a helyzetem". Van, aki minden nap tanácsot és segítséget kér, majd újra és újra csalódik, amiért nem működik. 
Várják a királyfit vagy a hercegnőt, s közben nem veszik észre azon társakat, akik segítségükre sietnek.
Imádkoznak, de nem fogadják el megoldásként azt, amit a sors küld. Nem hajlandók észrevenni sem. 
Sokkal jobb egy álomvilágban élni, hiszen a valóság túl rideg. 
  
A várakozással abba a hitbe ringatjuk magunkat, hogy nyerésben vagyunk, de ez természetesen nem így van. A feladataink a fizikai világban vannak. A megtapasztalások azok, amik által fejlődünk. Ha meg akarsz szabadulni a félelmeidtől, a múlt karmikus terheitől, akkor menj bele az életbe. A megértések a szituációkból és megoldásokból születnek. 

Légy jelen az életedben! Ha valamit csinálsz, teljes odafigyeléssel tedd! Légy ott teljesen! 
Évek szaladnak el úgy, hogy vársz, és ha visszatekintesz, nem tudsz elszámolni vele, hiszen vagy a múlton rágódtál, vagy a jövőn aggódtál, de nem élted meg azt, ami van. És hidd el, nem csupán néhány év tud így elszaladni, hanem egy egész élet. 
Ha nem vagy jelen, a feladataidat sem oldod meg, és fogalmad sincs róla, mire is van igazán szükséged. Álomvilágban élsz, az idő meg csak rohan. Fogadd el, ami most van, üdvözölj minden megoldandó feladatot, és kérd meg a lelkedet, vezessen el egy olyan kreatív megoldáshoz, amelyből megérted, miért is volt szükséged a "problémára". De ne aggódj, ne rágódj, csak figyelj. A megoldás mindig megérkezik, csak nem vagy nyitott arra, hogy észrevedd. 

Nincs olyan feladat, melynek megoldásra ne lenne elegendő erőd. Te hoztad létre, a megoldás is Rajtad áll. De ehhez az kell, hogy légy jelen az életedben. Ne várj senkire és semmire, ne állítsd meg az életed, mert könnyen meglehet, hogy lemaradsz róla...

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 



Na bántsd magad tovább!



Ne bántsd magad tovább! A legjobbat érdemled mindenből. Akkor is, ha hibáztál. Akkor is, ha bántottál másokat. Csak az számít, mit tanultál belőle, s hogy többé nem követed el mégegyszer. Ezektől a tévedésektől váltál egyre jobb emberré. Ezáltal nemesedett a lelked. Ezáltal tanultad meg értékelni a jót.

Akkor se bántsd magad, ha hosszú időn keresztül elviselted a szenvedést. Ha hagytad, hogy megalázzanak, megszégyenítsenek, beléd rúgjanak. Mikor a lelked programjai áldozat szerepben tartottak. Mindezt meg kell tapasztalnod ahhoz, hogy megelégeld és ki tudj lépni a mókuskerékből. 

Légy büszke magadra végre! Légy büszke arra, aki vagy! Vedd sorra azon tulajdonságaid, amiket szerethetőnek vélsz. Ezekre figyelj néhány napig! Ne a hiányra koncentálj. Észre fogod venni, hogy már nem is olyan borús a világ. Amint értékelni és becsülni tudod lényed, észreveszed, hogy a többi ember is úgy értékes, ahogy van. Amint látod önnön szépséged, a világ is hihetetlen szép hellyé válik. És hidd el, úgy fogod vélni, hogy egy ilyen világban már érdemes élni.

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


Élni és élni hagyni...



Vajon miért nem bízol magadban annyira, hogy ne vedd magadra mások bírálatát? Miért tántorít el egy idegen véleménye célodtól? 

Ne érezd kevesebbnek magad, csupán azért, mert egy önbizalomhiányos ember megpróbálta elvenni a Te önbecsülésedet is. 

Az, hogy bántottak, nem azt jelenti, hogy kevesebbet érsz, hanem azt, hogy a másik ember nem tudja kezelni az indulatait.

Hogy becsméreltek, hazudtak Neked, nem azt jelenti, hogy nem vagy elég jó, csupán a másik ember nem tisztel sem Téged, sem önmagát. 

Hogy nem teljesültek még vágyaid, nem azt jelenti, hogy Neked nem jár, hanem azt, hogy a hited szerint annyit érdemelsz, amennyid jelenleg van. 

Hogy a Számodra tökéletes társ nincs melletted, nem azt jelenti, hogy nem vagy szerethető, csupán azt mutatja, hogy nem szereted eléggé magad. 

Nem az élet, a sors vagy az Univerzum büntet, hanem Te bünteted magad. Tudat alatt szinte követeled a szenvedést.

Ha tisztában vagy önmagaddal, nem tudnak legyőzni! Téged szerethetnek vagy gyűlölhetnek azért, aki vagy, de ez ne legyen befolyással saját megítlésedre. Ezek csupán vélemények. Aki nem tud elfogadni Téged, képtelen önmaga elfogadására is. 

A boldog élet egyetlen titka: Élni szíved szerint, és a másikat is élni hagyni...

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 



Ne add fel!



Vannak időszakok az életünkben, amikor azt érezzük, elhagyott bennünket minden erőnk. Elfogyott a remény, elfáradtunk a küzdelemben.
Már semmi másra nem vágyunk, mint szeretetre, törődésre, nyugalomra és békére.
A hétköznapok harsogó zajában régóta nem halljuk lelkünk segélykiáltásait. Pedig érzéseink mindig súgták, merre van az útunk. Kimerülten rogyunk össze, azt érezzük, nincs tovább. Hiszen annyira kizsigerelt bennünket a helyzet, elvette a reményt a szeretetlenség.
Hittél, és újra csalódtál. Összeszedted minden bátorságod, de megint kudarcot vallottál.
Hányszor fognak még becsapni? - teszed fel magadnak a kérdést...
Hidd el, jobb, ha másnak okozol csalódást, hogy hű maradhass önmagadhoz. Érzéseid lámpaként világítottak a sötétben, de leragadtál, mert vágytál szeretve lenni. Már megint jobban hittél másnak, mint lelked hangjának.
Csupán addig van szükség arra, hogy ezt megismételje az élet, míg nem élsz saját természeted szerint. Míg nem a Te igényeid a legfontosabbak. Amíg csak szolgálni és adni akarsz, kapni pedig nehezen megy. Elakad az energia, nincs meg az áramlás. Egyoldalúvá válik az élet.
Amint megtanulod tiszteletben tartani érzéseid, igényeid, megváltoznak az emberek Veled szemben.
Ha már nem engeded, hogy mindig csak elvegyenek Tőled, kapni is fogsz. De ehhez meg kell nyílnod. El kell hinned végre, hogy mindez jár Neked.

Ne add fel! Minél jobban megismered igényeid, annál inkább képes vagy szeretni magad! És a világ tiszta tükörként ugyanezt sugározza vissza Rád! Amint bent, úgy kint is, soha ne feledd! 
Ne add fel! Képes vagy rá!

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 



Lépj ki régi cipődből: Megszabadulni a zavaró dolgoktól


Sok száz, sőt talán sok ezer éve igyekszünk tudomást sem venni azokról a dolgokról, amelyek zavarnak, dühítenek vagy bántanak bennünket, és amelyek számunkra kellemetlenek.
Küzdünk ellenük, el akarjuk tüntetni, és meg akarjuk semmisíteni őket. Ha megbetegszünk, az orvosnak meg kell szabadítania bennünket a betegségtől, a beteg szervet egyszerűen el kell távolítani. (Mindig meglep, hogy egy szike segítségével mennyi mindent el lehet távolítani a testünkből, és mi ennek ellenére képesek vagyunk tovább élni.)
Ha a gyermekünk kellemetlenségeket okoz nekünk, megpróbáljuk „megszabadítani” a rossztól. Végszükség esetén elküldjük pszichiáterhez, hogy „javítsa meg”.

Amikor kellemetlen érzéseink támadnak, nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy honnan erednek, hanem igyekszünk elterelni a figyelmünket különböző tevékenységeken keresztül.
Az olyan érzések, mint a félelem, a düh, a szomorúság, a bűntudat és a szégyen, zavarnak bennünket, és meg akarunk szabadulni tőlük.
Ha túlsúlyosak vagyunk, a kilóknak el kell tűnniük. Ebből bizonyos cégek milliárdos bevételeket produkálnak.
Ha nem tudunk elaludni, vagy nyugtalanul alszunk, meg akarunk szabadulni az alvászavartól, ugyanúgy, mint ahogyan a fejfájástól is.
Ennek a gyógyszergyártók és azok részvényesei nagyon örülnek.

Ha úgy érezzük, hogy a partnerünk már nem szeret bennünket, akkor meg akarunk szabadulni tőle. Szakítunk vele, és keresünk helyette valaki mást, még akkor is, ha ugyanez az eset korábban már kétszer megtörtént velünk. Ha elégedetlenek vagyunk a főnökünkkel, másik munkahelyet keresünk magunknak, és nem firtatjuk, hogy a munkatársaink miért jönnek ki vele olyan jól.

Vizsgáld meg, hogy melyek azok a dolgok az életedben, amelyeket elutasítasz, vagy mely dolgok ellen küzdesz.
Mitől szeretnél megszabadulni?
Sok olyan ember van, aki legszívesebben az egész világtól megszabadulna, amelyben él. Ezek az emberek úgy érzik, hogy a világ ocsmány, igazságtalan, rideg és kegyetlen. Fogalmuk sincs, hogy ez a fajta tagadás milyen károkat okoz az életükben. 
Háborúban állnak a világgal és saját magukkal, ezáltal pedig boldogtalan és nehéz lesz az életük.

Gyermekkorunktól kezdve a megkülönböztető gondolkodásra nevelnek bennünket.
Különbséget teszünk jó és rossz, helyes és helytelen, normális és nem normális között, és úgy döntünk, hogy elutasítjuk és leküzdjük a rosszat, a helytelent és a nem normális dolgokat. Különbséget teszünk A és B út között, és az A utat választjuk. Érdekes, hogy ezzel egyidejűleg elutasítjuk és leküzdjük a B utat, és vele együtt mindenkit, aki azt választotta, tehát másként döntött, mint mi. Ők lesznek a „hülyék”, a „komolytalanok” és a „nem normálisak”.

A belénk nevelt gondolkodás lényege a „vagy ez, vagy az”. Vagy nekem van igazam, vagy neked, de ha a kérdés bizonytalan, akkor inkább nekem. A másként gondolkodóból hamar ellenség válik, akit le kell küzdeni, vagy ki kell rekeszteni. Ez ugyanakkor egy saját magunk ellen folytatott harchoz vezet, hiszen bennünk is vannak ellentmondások. Meg sem fordul a fejünkben, hogy az „ez is, az is” sokkal közelebb áll az igazsághoz, és békés úthoz vezet.
Azt is kijelenthetnénk, hogy „Nekem is igazam van, és neked is”. Az értelmünk számára ez elfogadhatatlannak hangzik, mert annyira hozzászokott a „vagy ez, vagy az” gondolkodásmódhoz.

Pedig mindkettőnknek igaza van.
Miért?
Azért, mert mindenki a saját világából jön, amely a saját tapasztalataiból épül fel. 

Objektív „helyes” és „helytelen” nem létezik. 
Szakadjunk el végre attól, hogy minden áron a magunk igazát akarjuk.
Szakadjunk el a „vagy ez, vagy az” gondolkodástól. Rendszerető akarok lenni, ezért megtagadom a bennem lévő rendetlenséget.
Az igazság azonban az, hogy egyszerre vagyok rendszerető és rendetlen. Ha azt mondom magamnak, hogy „Lehetek rendetlen is”, ezzel a rend útját egyengetem az életemben. Őszinte vagyok, és nem akarok hazug lenni, az őszintétlenség azonban mindannyiunk része.

Mutass nekem egy olyan embert, aki mindig igazat mond, aki mindig a saját, belső igazságát követi, és aki mindig mindent kimond, amit igaznak vél.
Ilyen ember nem létezik.

Aki mindig őszinte akar lenni, és tartózkodik a hazugságtól, az rengeteg bűntudatot és szégyenérzetet halmoz fel magában. Hiszen létezik bennünk valaki, aki pontosan tudja, hogy nem mindig a valódi énünket mutatjuk és éljük.Bátor lények vagyunk, és félünk. Aki azonban csak bátor akar lenni, és igyekszik elutasítani, eltüntetni és elfojtani a félelmeit, az nem lehet igazán bátor, hanem belső bizonytalanságát táplálja, és saját magát gyengíti.

Ha valaki azt mondja, hogy „Félhetek is”, továbbá tisztában van a félelmeivel és elfogadja őket, akkor az az ember valóban bátor, és sikeresen fogja járni az útját.Békések is vagyunk, meg nem is. Aki megtagadja és elutasítja saját nyugtalanságát, dühét és agresszivitását, annak problémái lesznek az életben, hiszen az élet azt mondja, hogy „harmónia és agresszió egyaránt van benned”.
Ha megtagadom az utóbbit, akkor az máshogyan fog megjelenni az életemben, talán agresszív gyermek, agresszív partner, szomszéd vagy kolléga formájában, de az is lehet, hogy harapós lesz a kutyám.
Valaki másnak kell megélnie és kimutatnia helyettem az agressziót. Ezért egyre gyakoribb az erőszak a fiatalkorúak között. 

Az agresszió elfogadása nem azt jelenti, hogy „bemosok egyet” valakinek, ha felmegy bennem a pumpa, hanem először is rá kell jönnöm, mennyi elismerésre vágyó düh, idegesség és bátortalanság tombol bennem. Egyszerre vagyunk erősek és gyengék. Aki azonban – bármilyen formában – elutasítja a gyengeségét, konfliktusba kerül az életével. Aki egy egész életen át az erőset játssza, aki sohasem adja át az irányítást, aki sohasem tudja kimutatni másoknak a gyengeségét, a sebezhetőségét és kielégítetlen vágyait, azt az élet rá fogja kényszeríteni arra, hogy megélje a gyengeséget.
Az ilyen emberek többsége élete utolsó éveiben ápolásra szorul, ágyhoz kötött és teljes mértékben kiszolgáltatott. 
Ha valaki sok éven át erős volt, összeszedett, és mindig küzdött, akkor megalázónak érzi, hogy valaki más törli ki helyette a fenekét. 

Ez a helyzet nem az élet büntetése, hanem az „ez is, az is” törvényszerűségéből adódó egyensúly helyreállása.

Betz Robert




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

Lépj ki a régi cipődből: Az aggódás


Az aggódás egyike a te kedvenc szellemi hobbijaidnak is?
Figyelj oda, hogy mi minden miatt aggódsz. Most arról a szokásról van szó, hogy az ember állandóan aggódik a legkülönbözőbb dolgok miatt.

Sok ember gondolatvilágában hemzsegnek az aggodalmak.Amiatt aggódnak, hogy holnap vajon esni fog-e az eső, és hogy vajon milyen lesz az idei nyár. Aggódnak, hogy vajon ma is rendben lesz-e az emésztésük, hogy kihúzzák-e a nyugdíjig, hogy a gyermekük jó jegyeket kap-e az iskolában, hogy elegendő lesz-e a következő fizetésemelés, hogy nyernek-e a lottón, hogy megcsalja-e ket a partnerük…

Szinte nincs is olyan területe az életüknek, amely miatt ne aggódnának, legyen az banális vagy akár komoly dolog.

Ez az egyik legegészségtelenebb szokás. Az állandó aggódás megbetegít, mivel mérgekkel árasztja el a testet. Az ilyen embereket gyakran fel lehet ismerni elkeseredett arckifejezésükről és aggodalmas, félénk vagy panaszos hanghordozásukról. Hiába ragyog a nap az égen, képesek amiatt aggódni, hogy mikor jelenik meg az első felhő, mikor kapnak bőrrákot az UV-sugárzás miatt. Meglehet, hogy te nem tartozol ezek közé az extrém emberek közé, mégis tudatosítsd magadban, hogy milyen helyzetekben veszel részt te magad is az aggodalomjátékban, és hogy mikor fertőz meg téged is az aggodalmaskodók tábora.

Az aggodalmak nemcsak a gondolatvilágodat fertőzik meg, hanem a testedet is. 
A sok aggódásnak – minden más szellemi szokáshoz hasonlóan – fizikai következményei is vannak. Ennél csak a gyűlölködés károsabb. Sok aggodalmaskodó ember azt hiszi, hogy saját maga miatt nem kell aggódnia, pedig az aggódás nem idéz elő semmi pozitívat vagy egészségeset.

Az aggódó ember NEMET mond az életre. Alapvető érzései a bizalmatlanság és a félelem. „Nem bízom az életben. Az életben állandóan résen kell lenni, és oda kell figyelni. A bizalom jó dolog, de a kontroll még jobb” – gondolják ezek az emberek.

Tudatosítsd magadban, hogy mely gondolataidban van jelen az aggódás, hogy az élet mely területén fogyatkozik meg benned a bizalom, hogy mikor teszed fel magadnak a következő kérdést: „Vajon jó vége lesz ennek? Vajon mi történik holnap? Vajon képes leszek ezt valaha megvalósítani?”
Az állandósult aggodalmaid felderítése az első lépés.
A második lépés a következő : „Új döntést hozok. Nem vagyok hajlandó aggódni. A bizalom mellett döntök. Bízni fogok az életben és azokban az erőkben, amelyek az életből származnak. Bízni fogok abban, hogy jó úton járok.”
Aki bizalommal telve akarja leélni az életét, és aki biztonságban akarja érezni magát az életben, annak a bizalom mellett kell döntenie, még akkor is, ha ezt egyelőre még nem érzed.

A gondolatok érzelmeket teremtenek. Pontosan úgy, ahogyan a megszokottá vált aggodalom beteggé és boldogtalanná tesz, a megszokottá vált bizalomtól egészséges, erős és boldog leszel. Ha legközelebb azon kapod magad, hogy aggasztó gondolatod támad, azonnal mondd magadnak a következőt: „Állj! Én másképp gondolkodom. Bízom az életben!” Az egyik legszebb mondat, amely rengeteg bizalmat áraszt, a következő: „Az élet szeret engem, és én is szeretem az életet!” Talán a magadévá akarod tenni ezt a mondatot.

A fentiek első olvasatra talán a „pozitív gondolkodásra” emlékeztetnek. A bizalom irányába tett lépés azonban jóval több ennél. Ez egy olyan döntés, amelyet te is képes vagy meghozni. Aki aggódik, az felismerheti a viselkedésében a megszokást, a „régi cipőt”, amelyet valószínűleg már anya és apa is hordtak. 
Az aggódást gyakran az egyik generáció örökíti tovább a másikra.

A családod melyik tagja aggódott híresen sokat? Édesanyád, édesapád, a nagymamád vagy a nagypapád?
Erősen valószínű, hogy az aggódás elsősorban az anyákra jellemző, akik szintén az édesanyjuktól lesték el ezt a viselkedést.
Az anyák gyakran azt hiszik, hogy ennek az anyai szeretethez van köze.
Nem!
Ennek semmi köze a szeretethez. Épp ellenkezőleg: az aggodalmaskodás egyfajta „szellemi környezetszennyezés”, amely minden érintett számára terhes.

Talán ismerősen hangzanak számodra a következő mondatok: „Hívj fel, ha megérkeztél!”, „Eleget eszel?”, „Biztos, hogy jól vagy?”, „Vajon jó vége lesz ennek?”, „Nagyon vigyázz magadra!” 
Ezeket a mondatokat többnyire a jó szándék szüli, azonban semmi jó sem származik belőlük. Valójában gyakran oda vezetnek, hogy a „gyerekek” egyre ritkábban járnak haza, és a szülők már annak is örülnek, ha karácsonykor benéznek hozzájuk.

Az aggodalom nem más, mint félelem. Az anya elfojtja őket, és aggodalom formájában hozza a felszínre, majd kivetíti a gyerekére vagy esetleg a férjére, megmérgezve ez által a légkört, a család szellemi és lelki környezetét. Ez az aggodalom táplálja a saját félelmeinket, éppen ezért a következőket szeretném mondani az anyáknak: Hagyjátok abba, és helyette törődjetek szeretetteljesen a félelmeitekkel!

Az angol nyelv is különbséget tesz a negatív tartalmú 'I worry' (aggódom valami miatt) és az 'I take care of (törődöm valamivel, gondoskodom valamiről) között.
Az utóbbi pozitív tartalmú, például törődöm a testemmel, gondoskodom róla, hogy a gyermekeimnek legyen mit enniük, gondoskodom egy megfelelő otthonról. A gondoskodásnak nem az aggodalomhoz, hanem a szeretethez van köze, és senki számára sem terhes.

Betz Robert




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

Lépj ki régi cipődből : Saját magam és mások elítélése


Az ítélkezés a világ összes társadalmában nemzeti sporttá vált.
Az ítélkezés alapja az elkülönítés, a helyes és a helytelen, a jó és a rossz megkülönböztetése. Ez is a megszokottá vált gondolkodás eredménye, amely évezredek óta jelen van a Földön.

Az ítélkezés következtében keletkezik minden elégedetlenség, minden konfliktus saját magam és az embertársaim, valamint a világ népei között. Az ítélkezés a háborúk elsődleges kiváltó oka. 
Ez a gondolkodás olyan mértékben a meggyőződésünkké vált, hogy a legtöbben el sem tudják képzelni egy másik alternatíva létezését.Ha tudatosan éled meg a napodat (vagy hozzászoksz, hogy egyre tudatosabban éld meg), rájössz, hogy melyek azok a dolgok, amelyeket gondolatban vagy akár fennhangon gyakran elítélsz.
Az ítélkezés a következőket mondatja veled: „A személyed, a viselkedésed nem helyénvaló, rossz és téves.” 
A saját személyemre vetítve pedig: „Az az érzés, amelyet jelen pillanatban érzek, például ez a gyűlölet, ez a harag, rossz, és nem szabad így éreznem.” 
Az ítélkezésben benne van az ítélet, amely azt mondja: „Nem lehetsz ilyen.” Vagy: „Nem létezhetsz! Kétségbe vonom a létjogosultságodat!” 
Nemet mondunk egy olyan dologra, amely valójában már létezik.

Nem vesszük észre, és nem gondolunk bele abba, hogy az ítélkezésnek számottevő, kellemetlen, betegséggel és boldogtalansággal járó következményei vannak. 
Ezek elsősorban rajtunk jelentkeznek, nem pedig azon, akit elítélünk. A fejed talán még ellenáll ennek a gondolatnak, de az ítélkezés legfőbb igazsága a következő:

Nem számít, hogy kit, vagy mit ítélsz el, végső soron mindig magad felett ítélkezel.Példa: Dühös vagy a férjedre, mert már régóta nem kedves hozzád. Elutasítóan viselkedik, zárkózott, és egyértelműen érezteti veled, hogy ma már biztosan nem venne feleségül.
Milyen gondolatok húzódnak meg a dühöd mögött?
Például olyan szemrehányásokat fedezhetsz fel, amelyekkel gondolatban illeted, vagy akár a fejéhez is vágsz. Vádolsz és elítélsz.
A következőket gondolod vagy mondod: „Rossz ember vagy. Nem akarok ilyen férjet. Rosszul vagyok a ridegségedtől, a zárkózottságodtól, az érzéketlenségedtől. Keress magadnak valaki mást, aki kimossa az alsónadrágjaidat.”
Ezekkel a gondolatokkal a másik, veled szemben lévő sarokba állítod a férjedet.
Ő a tettes, és te vagy az áldozat.
Ő a rossz, és te vagy a jó.
Ő a bűnös, és te vagy az ártatlan.
Ezzel a hozzáállással éveken keresztül terrorizálhatod a férjedet, aminek az lesz az eredménye, hogy a kapcsolatotok egyre ridegebbé válik, és egyre gyakrabban érzed megbántottnak magad.
A férjed az elítélő gondolataidat fogja érezni és hallani, és ennek megfelelően fog viselkedni: rideg lesz, elutasító és mogorva.

Azáltal, hogy ítélkezel, megteremted és élteted a saját boldogtalanságodat. Pontosan így viselkedünk egész nap.
Így viselkedünk a barátságtalan pénztárossal a boltban, akivel mi sem vagyunk kedvesek, így viselkedünk a főnökkel, a gáncsoskodókkal, a nehéz természetű munkatárssal, a zajos szomszédokkal, a szüleinkkel, és még sorolhatnánk.
A belső reakcióink mögött húzódó gondolat a következő: „Nem vagy jó olyannak, amilyen most vagy. Nem akarlak ilyennek elfogadni.”

Nem vagyunk tudatában annak, hogy milyen mélyen gyökerezik az ítélkezés mindennapi gondolkodásunkban és a cselekedeteinkben. Talán te is megijedsz, ha felfedezed magadban.
Az ítélkezésnek különböző ruhái és álruhái lehetnek: A nyers, egyértelműen kimondott ítélet nem a leggyakoribb.
Az ítéletek általában burkoltan és alig észrevehetően bukkannak fel olyan mondatokban, mint például:
„Már megint… (ez a ruha van rajtad, babot főztél, égve hagytad a villanyt, nincs időd rám?). 
Még mindig nem voltál képes… (rendet rakni a pincében, beadni a válókeresetet, elvégezni a feladataidat?).”

Léteznek még olyan kedves mondatok is, mint például:
„Hogy nézel ki már megint?”,
„Ezt mégis hogy képzelted?”, 
„Ilyen a világon nincs”, 
„Ilyet még életemben nem láttam.”

A legtöbb ítéletet ki sem mondjuk. Elítélő módon gondolkodunk. Életünk során két láthatatlan kosarat viszünk magunkkal. Az egyik kosár nagyon nagy, a másik kicsi. A nagy kosárba azok a dolgok kerülnek, amelyek különböznek tőlem.
Ide kerülnek a hülyék, a rosszak, a bolondok, a nem normálisak, azok, akikkel valami nem stimmel, akik rossz természetűek, akiket nem kedvelek, akik megnehezítik az életemet, és akik bosszantanak.
A kis kosárba pedig azok kerülnek, akiket kedvelünk, szeretünk, akiket jónak, szépnek, kedvesnek és szeretetreméltónak találunk.
Folyamatosan válogatunk és osztályozunk.

Nézd meg, hogy ki és mi van a nagyobbik kosaradban!
Talán azt mondod, hogy jogod van az értékeléshez. Gyakran kell valami mellett vagy valami ellenében döntenem. Ez a gondolat helyes. Sokszor kell választanunk és döntenünk. Naponta többször is döntünk valami ellen vagy valami mellett.
Ezt a pontot azonban egy nagyon fontos lépéssel túlhaladjuk. Ezzel egy időben elítéljük azt a dolgot, amelyet nem választottunk.

Példa: Úgy döntünk, hogy hinni fogunk Istenben. Sokszor azonban nem hagyjuk ennyiben a dolgot. Sokan úgy határoznak, hogy leküzdik és elítélik azokat, akik nem hisznek Istenben, vagy egy másik istenben hisznek.

Sokszor hisszük azt, hogy mások tévednek, és a rossz oldalon állnak.
Példa: Úgy döntünk, hogy hinni fogunk a tudományban, tehát csak azt fogjuk elhinni, amit objektív mérésekkel igazolni lehet, amit meg lehet ismételni egy kísérlet során, és amit ellenőrizni lehet. Ezzel egy időben minden mást elítélünk, például az úgynevezett ezoterikus dolgokat, mint az angyalok, a reinkarnáció és a túlvilágról érkezett üzenetek, amelyek számunkra ostobaságnak tűnnek.

Miközben A és B között választunk, azt mondjuk, hogy „A jó, és B rossz”, és a B-t igyekszünk leküzdeni. Nem azt mondjuk, hogy „Én az A-t választom, és aki a B-t akarja választani, az válassza nyugodtan a B-t”.
Mivel elítéljük és leküzdjük azokat, akik a B-t választják, háborúskodás alakul ki az emberek között.

Aki megszokásból ítélkezik, az nézeteltérést, konfliktust, ellenségeskedést, diszharmóniát, betegséget és háborút hoz a világra.
Amikor mások felett ítélkezünk, valójában saját magunk felett ítélkezünk. Általában azokat a dolgokat ítéljük el másokban, amelyektől mi magunk is szeretnénk megszabadulni, és amelyeket ki akarunk zárni az életünkből. Ilyen lehet például a rendetlenség, az egoizmus, a kapzsiság, a luxus utáni vágy, az arrogancia és az agresszivitás.
A másik ember, akiben valami zavar engem, megmutatja nekem, hogy mi az, amit elutasítok. Feltárja nekem ezeket a dolgokat, és ezáltal képes leszek békét kötni magammal, és azt mondani, hogy „Én is egoista, kapzsi, arrogáns, agresszív és földhözragadt vagyok… – és lehetek is ilyen”.

Az az igazság, hogy valójában kétfélék is lehetünk egyszerre.
Az ítélkezésben nincs semmi rossz, és én nem ítélem el az ítélkezést. Aki azonban mindig csak ,jó” akar lenni, az nagyon hamar ítélkezik, és belekerül az önmarcangolás ördögi körébe. Az ítélkezés az emberi természetből fakad.
Idővel azonban egyre jobban tudatosíthatjuk magunkban az ítélkezés folyamatát, és egyre inkább elszakadhatunk tőle, ahogyan a választáson alapuló gondolkodásmódtól is.


Az ítélkezés szükségszerű következménye a megbocsátás. A megbocsátás által élhetünk békében önmagunkkal és a világgal.
A megbocsátás ugyanakkor nem azt jelenti, hogy „Ezúttal megbocsátok neked. De ha ez még egyszer el fordul, akkor már nem…”.

A megbocsátás a tévedések korrigálását jelenti, azaz a saját magamról, másokról és az életről alkotott hamis gondolatok visszavonását.De arra kérlek, hogy legyél óvatos, és ne jelentsd ki a következőt: „Soha többé nem akarok ítélkezni.” Ha így teszel, hamar egy ördögi körben találod magad. Ne ítéld el azt a tényt, hogy egy ítélkező lény vagy. Az egyik tanítóm ezzel kapcsolatban a következőket mondta:
„Tudjátok, kedveseim, hogy mi történik azzal az emberrel, aki a megvilágosodást hajszolja? Tisztában van vele, hogy „az ember nem ítélkezik”, és hogy az ítélkezés „rossz”, ezáltal pedig elítéli az ítélkezést. Az ember nem ítélheti el az ítélkezést, mert így nem fog megvilágosodni… Az ítélkezésnek létjogosultsága van, mivel létezik. Az ítélkezés a létezés isteni aspektusa. Csakis úgy érhettek el változást, ha elfogadjátok, hogy ítélkező lények vagytok. Ha változásra vágytok, és képesek vagytok elfogadni, hogy ítélkező lények vagytok, akkor elősegítitek a változást. Amit azonban megtagadtok, annak erőt kölcsönöztök, és kénytelenek lesztek magatokra venni.” (P'TAAH)
A megoldás tehát az, hogy egyre inkább tudatosítjuk magunkban, hogy mit ítélünk el
saját magunkban, másokban és az életben. Ebben az esetben egyre kevesebbszer fogunk
ítélkezni.

Betz Robert






Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: