2017. január 11., szerda

Elengedlek, még ha fáj is…

Kép: tumblr.com

Elengedlek, még ha fáj is, hiszen ha tovább hitegetem magam, teljesen elveszítem önazonosságom. Évekig bíztam Benned… bíztam kettőnkben… a szeretet erejében. Biztos voltam abban, hogy a kitartásom, az elszántságom és a tiszta szeretetem feléd, felolvassza majd jégbe fagyott szívedet. 
Sokáig éreztem, hogy általad elkezdtem megtalálni önmagam. Boldog voltam, önfeledt, és hosszú idő után végre megnyitottam a szívemet. Aki megnyílik, kockáztatja azt is, hogy sérülni fog lelke. 
Teltek a napok, a hónapok, és azon kaptam magam, hogy csak várok. Megállt az életem, mert valaki, aki nekem ígérte a szívét, elkezdte büntetni önmagát. 
Elmenekültél, hiszen oly idegen volt Számodra ez a tiszta, feltétel nélküli szeretet. Talán nem hittél eléggé magadban… bennem… a valódi szerelemben… Túl sok volt a félelem, a múltból hozott fájdalom, és hagytad, hogy egód uralkodjon feletted… 
Most elengedlek, még ha fáj is, hiszen egyebet nem tehetek. Több szenvedést okozna, ha látnám vágyakozó tekinteted. Hiába érzem, hogy lelked vágyik rám, ha Te évek óta makacsul ellenállsz. Nem tehetek Érted semmit, ha Te nem teszel magadért, hiszen az én akaratom ilyenkor túl kevés. Egy kapcsolathoz ketten kellünk, s ezt nem éltetem tovább, Isten Veled Szerelmem, itt az idő, hogy Önmagad megtaláld… 


Hogy túl sokat láttam Benned? Felmagasztaltalak? Nem hinném… Én éreztelek, ráismertem valódi lényedre, aki Számodra még mindig ismeretlen… 

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu


Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 

Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése