Miért bünteted magad?




Sokszor érzed azt, hogy felesleges vagy a világban? Mindig tenni akarsz azért, hogy elfogadjanak? Mindenki boldogsága fontosabb számodra, mint a tiéd? Tudat alatt szinte követeled magadnak azokat az eseményeket, melyek elhitetik, nem vagy elég jó? Vajon miért bünteted magad folyton? 


 Egy emlékezésre hívlak most téged… 


Képzeld el, hogy lebegsz az élet vízében, már megfogantál. Magzatként ott vagy édesanyád pocakjában. Próbálj ráérezni, hogy vajon mennyire vártak téged itt, a földi létben.  Édesanyád és édesapád mennyire volt felkészülve arra, hogy szülővé váljon? Fiúnak vártak vagy lánynak? 


Te, mint magzat, minden rezdülést érzékeltél… Pontosan tudtad minden félelmüket, minden fájdalmukat. Lelketek kommunikált egymással.

Ha nem voltál tervezett gyermek, lehet, hogy azóta is gyötör a bűntudat, hogy ráerőltetted a szülővé válást erre a két emberre. 


Talán egész gyermekkorodban nekik akartál megfelelni, és tudat alatt erre törekszel még ma is. Azt érzed, értéktelen vagy… Mindig tenni akarsz azért, hogy elfogadjanak… hogy szeressenek…. Ugyanakkor képtelen vagy befogadni a jót.  Mert tudat alatt nem tartod rá méltónak magad…. Ott fut benned ez az önbüntető program évtizedek óta…. Mert már magzatként is feleslegesnek érezted magad…. 

Lebegtél az élet vízében….. s talán azon gondolkodtál, hogy visszafordulj…. Hogy vajon van-e értelme megszületned…… Egyszerre voltál szomorú és izgatott…. Boldog és félelmekkel teli… Érezted édesanyád minden szenvedését…. S talán azt érzed, nem is érdemled meg ezt az életet……. 

Hiszen te nem akartál fájdalmat, szenvedést okozni senkinek…. 

Ugyanakkor tudtad, hogy egy fontos küldetés miatt érkezel, amit senki más nem tud elvégezni helyetted… Szükség van rád itt a földön. 

S ha nagy fájdalmak közepette is, végre megszülettél…. megérkeztél a földi létbe…


Lehet, hogy először minden olyan idegennek tűnt.  Édesanyád karja volt az  egyetlen hely, ahol biztonságban érezted magad. Ez az érzés az, ami összeköt a mennyországgal… 

Ránéztél, ő rád mosolygott, és megnyugodott a szíved…. Ugyanakkor érezted a fájdalmait, és a félelmét, hogy vajon hogyan küzd meg a szülővé válással…  Te pedig annyira szerettél volna segíteni rajta….. Szeretted volna őt megszabadítani minden szenvedéstől…. ezért tudat alatt könnyíteni akartál a sorsán…. magadra vállaltad a szenvedését…. És ettől a pillanattól kezdve elkezdtél cipelni a hátadon egy hatalmas batyut, amibe az évek során egyre több teher került… 


Itt az ideje ezt felismerni, és megszabadítani magad ezektől az önbüntetésektől! Tudd, hogy egy csodálatos ember vagy, aki megérdemli a boldogságot. Nem feladatod, hogy bárki terheit magaddal cipeld! Jogod van ahhoz, hogy az önmagad életét éld! Nem tartozol felelősséggel másokért! 

Ha ezt elismered és elengeded, óriási lépést tettél a kiteljesedett, boldog élet felé! 


Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)


Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek


Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts


Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/


Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html


Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/


YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A


Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html




Megjegyzések