2017. március 5., vasárnap

Ha nem adod fel, megkapod, akire vágysz!


Szia Viki,
Eddig nem éreztem, hogy tollat kell ragadnom, de most azt hiszem itt az ideje. 4,5 év... ennyi idővel ezelőtt kezdtem el oldásokra járni hozzátok. Tapasztalat volt rengeteg, a beindított változásokkal kapcsolatban, a sok-sok rádöbbennéssel kapcsolatban, amik mind-mind egy-egy lépéssel előbbre vittek az úton. Fejlődtem, és ez önmagában is szép és jó, de maximalista vagyok - így eddig még azt éreztem, nincs miért írnom. 4,5 év, és bár haladással telt, de nem jött meg az eredmény amire igazán vágytam. Mi minden történt? Az első oldás után nem sokkal jöttem rá, hogy nincs jövője a házasságomnak. Költözés, válás. Pár reménytelen szerelem, sok-sok kínlódás, sok-sok könny tarkította ezeket az éveket. Tavaly nyáron kezdtem el komolyabban érezni a fejlődést: képes voltam letenni mérgező kapcsolatokat, kisírni magamból sok-sok fájdalmat, és elkezdtem egyre könnyebbnek érezni magam, egyre inkább jól érezni magam. Kezdtek megvalósulni az anyagi jellegű vágyaim, éreztem hogy jó úton haladok. Az oldások indítottak el az úton, de többféle eszközöm volt párhuzamosan: pránanadi, sok-sok elmélkedés, egyedül utazás. Az egyedül utazások mindig sokat lendítettek rajtam: élményekkel is gazdagodtam, és mindig szembesítettek olyan érzésekkel, amikre a hétköznapokon szinte mód sincs, és idő sincs, hogy az ember mélyebben foglalkozzon velük. Elkezdtem egyre inkább hallgatni a megérzéseimre, és már egész jól használom őket a mindennapokban. Egyre több összefüggést láttam meg, elkezdtem egy olyan életet élni, amiben az események eszközök a fejlődésre, nem pedig a szenvedés forrásai. Áldozatból felelőssé váltam. Minden elkezdett sínen lenni - kivéve a szerelem. Nem voltam híve a párkereső oldalaknak, gondoltam aki kell, majd szembejön. Belekerültem egy szituációba ami úgy felbosszantott, hogy mégis regisztráltam egy ilyen oldalra. Velem egy időben valaki más is regisztrált, aki úgy döntött, ad magának 30 napot arra, hogy az ölébe pottyanjon a társa... és hát: megtörtént! Hetek óta csak kapkodom a fejem. Nem értem, hogyan lehet ennyire tökéletes? Hogyan lehet 2 ember ennyire összehangolódva? Hogyan tud mindenre éppen úgy reagálni, ahogy arra nekem szükségem van? Nem szaporítanám a szót, mert mindenféle jelző kevés ehhez, talán mindenki sejti a lényeget. Én most azt tanulom, hogy elhiggyem, hogy tényleg itt van és tényleg jár nekem. És igaz a sok írás, ami azt mondja, hogy ebben a percben összeáll a kép, hogy miért nem működött eddig senki mással, de hogy az összes többi tapasztalatra is mennyire szükség volt ahhoz, hogy ez megtörténhessen, és hogy az egész tényleg nem jöhetett volna létre előbb. Nagyon sokáig álltam azon az oldalon, ahol csak kívülállóként olvastam erről. Most már értem, érzem - és hálás vagyok. Nektek, más segítőknek, és magamnak is. Csak remélem, hogy tartós lesz ez az állapot, de egyszerűen nem látom okát, miért ne így lenne. Egy cseppnyi félelmet sem érzek. Szóval az üzenetem mindenki számára a következő: akármilyen hosszú az utad, és akármennyire is kilátástalannak látszik néha, ne add fel. Ma még lehet hogy csak olvasod az ilyen tapasztalatokat, holnap pedig már Te írod... :-)

Puszi, Rita (35)




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése