Elmondhatatlanul hálás vagyok azért a sok felismerésért és gyógyulásért, amit oldások alkalmával kaptam. Teljesen megváltozott az életem annak köszönhetően, hogy én megváltoztam, mert megértettem dolgokat. Ezáltal megtanultam elfogadni és nem aggódni. Sok tanítónál, segítőnél jártam már, de ilyen segítséget sehol nem kaptam. Úgy érzem, nálatok egyben megtaláltam mindent. Most csak egy kis részét szeretném leírni Viki.
Egy nagyon érdekes dologra derült fény az atlantiszi oldáson. Nekem kicsi gyerekkorom óta meggyőződésem volt, hogy nekem biztosan tenger mellett kell élnem és halászni fogok. Kiskoromban voltam Görögországban, és egyik este a parton megismerkedtem egy idősebb úrral, aki halász volt, és sokat mesélt nekem. Akkor eldöntöttem, hogy halász akarok lenni. Nem is értettem sokáig, hogy hogyan, de teljesen bele tudtam magam ebbe élni. Teljes részletességgel tudtam elképzelni a halászok életét, úgy is, hogy soha nem láttam. Most, még felnőtt koromban is arra törekedtem, hogy anyagilag összeszedjem magam, hogy biztonságban kiköltözhessek valahova a tenger mellé, és élhessem azt az életet, amiért megszülettem. Merthogy az volt a meggyőződésem, hogy ez a feladatom az életben. Vágytam a tengerre, a nyugalomra, a békére, hogy a magam ura lehessek. Egészen az oldásig.
Én először nem Atlantiszban jártam, úgy látszik, a kérdéseimre máshol kaphattam választ. Egy olyan életembe csöppentem az 1500-as évekbe, ahol japán halász voltam. Igaz, hogy egyedül éltem le az életem, de a tenger kárpótolt mindenért. A vízen boldog voltam. Éreztem a szellőt, ahogy végigfúj az arcomon, éreztem a tenger friss illatát, a végtelen szabadságot. Nagyon boldog érzés kerített hirtelen hatalmába. Megértettem, hogy igazán ezt az érzést keresem most is a jelen inkarnációmban. Nem biztos, hogy ezt újra a tengeren találom meg, de az érzés hiányzik. Rájöttem, hogy nem kell sehova mennem, egy régi életbeli érzés hiányzott, méghozzá a szabadság és boldogság érzése. És mivel ezt a halász életemben valósítottam meg leginkább, ezzel azonosultam, és azt gondoltam, az a feladatom ebben az életemben. Pedig dehogy, csak feltörtek az emlékek. Már megértettem azt is, miért kaptam két ilyen szigorú szülőt, aki mindenáron le akart engem téríteni erről az útról. Nekik ez volt a feladatuk. Ők tudták, hogy az én utam nem arra van. Hála Vikiéknek és magamnak, a munkában megtaláltam a szabadságom, de a tökéletes boldogság még hiányzik. Bár tudom, hogy miket kell még érte tennem. Összhangba kell teljesen kerülnöm magammal. Már nem vagyok messze tőle. De az oldások óta jobban becsülöm a munkám, hisz mindent megad nekem, amire vágyom. Szeretem, megtaláltam benne magam, és egyre több pénzt is keresek. De ha nem megyek el oldásra, soha nem gondoltam volna, hogy ez az utam. Az emberek elmennek a sorsuk mellett, nem tudják, hogy más is boldoggá tehetné őket, mint amit kiterveltek maguknak, és amihez makacsul ragaszkodnak. A boldogság lehetőségei sokszor álruhában érkeznek, és el sem jutunk a felismeréshez. (Martin-27)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése