Emlékek régi életeimből...



Szia Viki! Az elmúlt pár napot Buenos Airesben töltöttem, igazi portenos lettem, ahogyan ők mondják. Latin Amerika legnagyobb városa, így elég tág ismerettségre tettem szert. Dél Amerika legnagyobb egyetemére ülhettem be 2 nap erejéig, az UBA-ra. Ez volt a legmeghatározóbb az utazásom során. Már 5 Nobel-díjast nevelt ki az egyetem. Történelmet hallgattam, és olyan érzésem volt, mintha én azt már mind tudnám, amit ott meséltek. Az oldásokra való ellátogatásaim megnyitottak. Egy idő után a képek is peregni kezdtek előttem. Este meditáltam, hogy kiderítsem, valaha volt-e közöm ehhez a gyönyörű országhoz. A 17. században, ott egy kikötőben dolgoztam, adókat szedtünk és Europába szállítottunk árút Limán keresztül. Gyakorlatilag egy csempésziparban vettem részt. El is mentem, megnéztem a kikötőt, egyszerűen meseszép. Attól függetlenül abban az életemben egy boldog családapa voltam. Ezek a képek egyszer már feljöttek, amikor oldáson voltam nálatok Székesfehérváron. Sokat köszönhetek az oldásoknak. Megnyíltam, és egy ideje már tudok magamon is dolgozni, amikor nincs lehetőségem hozzátok menni. Számtalan csoda jött azóta az életembe, minden a helyére került. Köszönöm szépen, Viki (Niki, 28 éves)


Megjegyzések