A fogantatás csodája

Bejegyezte: –



Nehezen értettem meg: magam gátolom a kisbabám megszületését!

Az ide kapcsolódó történetem azzal kezdődött, hogy 2007-ben elhatároztuk a párommal: itt az idő, kisbabát szeretnénk. Mindketten keményen dolgoztunk, megvolt a házunk, a biztos egzisztenciánk, most már igazán szülők lehetünk. Fél év alatt kismama lettem, de először az derült ki, hogy elvetéltem, majd pedig egy éjszaka mentő vitt be a kórházba és azonnali műtéttel eltávolították az egyik petefészkem, mert nem elvetéltem, hanem méhen kívüli terhes voltam és már az életem is veszélyben forgott. Először lazán kezeltem a dolgot, alig vártam, hogy a műtét után visszamehessek dolgozni. Persze ahogy letelt a szükséges idő, újból próbálkoztunk a kisbabával, de valahogy minden hónapban úgy alakult, hogy belázasodtam, lebetegedtem, megfájdult a derekam, szóval az ovulációs napokon mindig rosszul voltam.

Az események sodrásával egyre mélyebbre kerültem a spirituális világba. Sok helyen jártam, mindent kipróbáltam, de nem hoztak eredményt. Mígnem eljutottam Vikiékhez és az oldásaikhoz. A meditációk annyira meghatározók és megdöbbentők voltak, hogy azt gondoltam, képzeltem az egészet. Nem vagyok túl vizuális típus, de nagyon színes és élénk képekben láttam egy olyan előző életemet, ami nagyon mozgalmas, izgalmas volt, és ahol nagyon fontos feladatot kaptam. Annyira fontosat, hogy szinte az egész világ megmentése a kezembe került. Nem hittem benne. De amikor a titkos recept helyszínéül az utazás során egy addig soha nem hallott, világvégi települést jelöltem meg, és utána itthon megnéztem a googleearth-be, azonnal tudtam, hogy ez nem képzelődés. Mégsem tudtuk  megfejteni, hogy ez hogyan kapcsolódhat a fogantatáshoz.

Aztán időközben orvosilag kiderült, hogy a másik petevezetékem annyira el van záródva, hogy teljesen kizárt a természetes úton létrejövő megtermékenyülés. Ez aztán jól hazavágott. A férjemmel elkezdtünk lombikbébi programon gondolkodni, de közben megcsináltam az atlantiszi oldás meditációt. A köztes létben voltam közben és éppen kinyilatkoztattam, hogy én nem jövök a Földre, mert nem tudom elvégezni a nekem szánt óriási feladatot. Ellentmondást nem tűrő hang közölte, hogy „el tudod végezni és el is fogod végezni, most leszületsz”. Ha nem lett volna ez első utazásom, nem hittem volna el, hogy ez tényleg velem történik. Ebben a meditációban szakadt át a gát: tudat alatt azt gondoltam, hogy a gyermekem sem akar megszületni, és ezzel én magam akadályoztam az ő útját. Másnap (természetes úton) teherbe estem és azóta nagyon boldogok vagyunk a csodálatos kisfiunkkal.

Az még hozzátartozik a történethez, hogy a sikeres oldásomat követő 3. héten elmentem egy lányhoz, aki leendő anyákat és leszületendő baba-lelkeket hoz össze és ő könnyedén közölte velem, hogy nem érti mit keresek itt, mert terhes vagyok. Minden rendben a magzattal, már megtapadt a méhemben és pár nap múlva csinálhatok egy terhességi tesztet. A férjem elég bután nézett, hogy tesztet csinálok, amikor az orvosok megmondták, hogy nem lehet babánk, de aztán ő is nagyon meglepődött, amikor a teszt pozitív lett. A 4. teszt után kezdtük elhinni, hogy tényleg sikerült!

Az orvosok szerint van tudományos magyarázat arra, hogy a meddőség megállapítása után pár hónappal hogyan jött létre egy pici élet, de amit átéltem töröl minden orvosi tudományosságot!

A történetem ezzel nem zárul le, hiszen a baba álmunk megvalósult, de a fontos feladat elvégzése még hátravan, és továbbra sem tudom, hogy hogyan kell megoldanom. De az legalább már megvan, hogy hova fordulhatok iránymutatásért! 

Edina, 33 év



Megjegyzések

Megjegyzés küldése