Már a találkozásunk előtt is ismertelek

Bejegyezte: –


Régóta olvasom a fórumbejegyzéseket, és ma úgy döntöttem, beregisztrálok, mert az elmúlt napokban olyan furcsa dolgok történtek velem, amit szeretnék megosztani. A párom Romániában dolgozik, és most a nyári szünetben én is kimentem vele, gondoltam, amíg ő dolgozik, ismerkedek az ottani élettel. Egy barátnőmet is magunkkal vittük, mert ő már többször járt kint, és az volt a szándékom, hogy ő majd elnavigál. Nagyon jó érzésekkel érkeztem, és olyan izgatott várakozással, mint amikor azt érzi az ember, hogy most aztán megváltozik az élete. Második nap este elmentünk egy fogadóba, és ott megismerkedtem egy fiúval, akire ránéztem, és az első pillanatban akkorát vert a szívem, hogy megijedtem. Nem tudtam hova tenni az érzést. Nem tudtam, hogy ez rossz vagy jó. De valahogy nem tudtam róla levenni a szemem. Ahogy észrevettem, ő se rólam. Zavarban voltam, mert még soha nem éreztem ilyet, és azért is, merthogy párkapcsolatban élek, és soha 1 pillanatra sem gyengültem el, mindig is hűséges voltam, de azt éreztem, hogy nem fogok tudni ellenállni. Mintha nem én irányítottam volna magam. Nagyon kettős érzéseim voltak. Az első, és ami erősebb volt, az az, hogy olyan erős érzés, egy láthatatlan erő kerített hatalmába, ami felett nincs hatalmam. Egy nagyon kellemes, végzetes érzés. A másik erős érzés pedig az, hogy szabad-e nekem ilyet? Helyes-e ez az érzés. De közben rögtön megfordult a fejemben, hogy mi van, ha ezért kellett pont idejönnöm? Ha a páromnak pont ez volt a feladata, hogy engem ide elvezessen? Ezer és ezer kérdés vetekedett a fejemben percek alatt. Összeismerkedtünk, és azt vettem észre, hogy már 6 órája beszélgetünk, és nagyon nem akarom, hogy vége legyen. A fiúnak Debrecenben élnek anyai nagyszülei, én pedig ott élek. Teljesen össze vagyok zavarodva. Mindenki látja is rajtam. Ahogy a szemébe néztem, felismertem azt a szempárt, akit meditációban láttam, ha jól emlékszem a párkapcsolati oldáson az egyesülésnél. Még meg is ijedtem, hogy az nem a párom szemei. Hihetetlennek tűnik még most is, hogy ezt előre láttam. Erre bárki képes ezek szerint. A lelkem üzent hogy ha megérkezik akkor felismerjem szerintem. 

Másnap megkért a fiú, hogy találkozzunk, és elmentünk sétálni, elvitt egy erdőbe egy tóhoz, és akkor még nagyobb döbbenet ért. Sokszor láttam már meditáció közben, hogy a lépcsőházunkban beszállok a liftbe, és itt, ebben az erdőben szállok ki. Mindenre emlékeztem. A fák, a tó, az illatok. Pedig itt még sose jártam ezelőtt. Ez is egy jel?  Mindig nagy izgalommal olvastam itt a bejegyzéseket, és azt kértem, bárcsak velem is történnének ilyen csodák. Hát megtörtént. Végül is én kértem. De nem gondoltam, hogy ez teljesen megkavar. Vajon mi történt velem ott? A barátnőm is azt mondja, mintha egy pár lennénk a fiúval. Olyan, mintha egy ritmusra dobbanna a szívünk. Már értem, mit jelent, mikor azt mondják, egyformák az energiáink. Megérett az idő, hogy újra oldásra menjek. (Inaka, 27 éves)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése