Család és karma, avagy mit hozunk otthonról?


Mielőtt egy lélek leszületik a Földre, kiválaszt magának egy olyan családot, amely leginkább megfelel fejlődési igényének. Bármennyire is furcsának tűnik, mi magunk akartunk a szüleink gyermekei lenni. 


Az elmúlt években sok embertől hallottam, hogy ő bizony biztos nem volt olyan “őrült”, hogy pont ezt a két embert válassza a saját szüleinek. :) Te se érezd magad kellemetlenül, ha pontosan így gondolod. Nekem is kellett egy kis idő, mire megbékéltem ezzel az információval. 


Ma már tudom, hogy minden pontosan úgy jó, ahogy van, és a lehető legjobb szülőket választottam a saját fejlődésemhez. 


Azt érdemes tudni, hogy mindig a meglévő érzelmi örökségért választja a születendő lélek az adott családot. Soha nem konkrét testi tüneteket és helyzeteket öröklünk, hanem átveszünk rezgéseket és gondolkodásmódot, mellyel ugyanazon megoldandó feladatokat teremtjük meg az életünkben. 

Elmúlt inkarnációinkban a lélekben keletkezett, még fel nem dolgozott, be nem gyógyított sérülések alapján választunk ki két olyan embert szülőnek, akik szintén ugyanezen sérüléseket hordozzák, ezzel is tükröt mutatva nekünk, hogy mit kell meggyógyítani magunkban. 


Tegyük fel, beleszületsz egy családba, ahol az édesapa folyamatosan megcsalja, megalázza az édesanyát. Benned természetes reakcióként kialakulnak ezzel kapcsolatos félelmek, ítéletek. Holott ezek elmúlt életbeli sérülések, amik feldolgozásra várnak. Valami olyat tettél a múltban, ami miatt újra szembe kell nézned vele. Lehettél akár a mártír, akár az elnyomó személyében. Az elfogadás, a megbocsátás és az elengedés gyógyítja be a lelki sebeid. Ha ez nem történik meg részedről, míg kiröpülsz a családi fészekből, akkor onnantól kezdve a párkapcsolatod mutatja a tükröt tovább. 

Talán te is hallottad már, hogy “én mindig ugyanolyan nőt/férfit vonzok, mint az anyám/apám”. Ez mindaddig így is marad, míg meg nem tanulod a leckét. Amint az elfogadás megtörténik, többé már nincs szükséged rá. Önmagad felszabadítása a te feladatod. 


Emellett hajlamosak vagyunk olyan terheket magunkra vállalni, mely nem a mi dolgunk lenne, de tudatalatt könnyíteni szeretnénk szüleink sorsán. 


Annak tudatában, hogy te választottad a szüleid, talán megérted, hogy életed alakulásáért nem hibáztathatod őket. Pontosan tudtad, hová fogsz születni. Sőt, lehet, hogy csupán azért alkottak egy párt rövid ideig, hogy te megszülethess. Nagyon sokszor a születendő lélek hozza össze a két embert, hogy ő inkarnálódhasson. 

Amikor megértettem ennek lényegét, akkor jöttem rá, hogy ha el akarom engedi a múltat, talán nem csupán a szüleimnek kell megbocsátanom, hanem magamnak is. Élt bennem egy bűntudat, ami miatt “rájuk erőltettem” a szülővé válást. Ma már tudom, hogy ez mindig közös megállapodás. Ebbe az összes résztvevő a beleegyezését adta. Bevállaltátok, hogy megtanítjátok egymásnak ezeket a nehéz feladatokat. 


Két azonos szülőtől az első szülött gyermek általában az édesapát jön tanítani és vele van a nagyobb feladata. Az apuka családfájának terheit cipeli. A második szülött gyermek az édesanyát jön tanítani, és annak a családfájának energiáit hordozza. Természetesen mindkét szülőtől vannak örökségek, de ezek erősebbek. A harmadik szülött gyermek általában kiegyenlítő szerepben van, vagy mindkét szülőhöz erősen kötődik, vagy egyikhez sem. Ő egyensúlyozza a család energiáit. A negyedik szülött ismét édesapához jön, ötödik édesanyához, és így tovább. Itt minden esetben a megszületett gyermekekről beszélünk. Az első szülött hordozza általában a legtöbb terhet. 


Lehet, hogy sokszor érezted azt, hogy jobb lenne más szülők gyermekének lenni. Lehet, hogy azt gondoltad, nem kapsz elég szeretetet, túl sokat bírálnak, vagy nem vagy elég jó nekik. Talán sokszor hibáztattad őket életed alakulásáért. De tudnod kell, hogy a szüleid is áldozatok áldozatai. Ők csak azt adhatták, ami ott van bennük. Azt adhatták, amit otthonról hoztak.  Se többet, se kevesebbet. Azt adták, amit kapni akartál. Hidd el, a szüleid mindenüket odaadták. Amit kaptál, az volt mindenük…


Ne feledd el, a legnagyobb kincset adták, az életedet. Lehetővé tették, hogy formát ölts ebbe a csodálatos világba. Légy hálás ezért, bárhová is születtél. Megmutatták, miben kell fejlődnöd, mit kell elfogadnod, megértened, megbocsátanod, elengedned, meggyógyítanod.


Egy könyvben olvastam régebben, hogy a szülőket úgy kell elképzelni, mintha a két pólusa lenne az akkumulátorunknak, azaz az életünknek. Ám ők nem mindig azok, akiket szívesen fogadunk töltésnek. Ugyanakkor minden esetben pont elegek ahhoz, hogy feltöltsenek bennünket. Feltéve, ha egyformán fogadjuk be ezt az energiát mindkettőjüktől. Ez akkor lehetséges, ha nincs bennünk harag, sértettség, düh, szánalom, elutasítás, vagy egyéb negatív érzés szüleink felé. Ha nem egyformán fogadjuk az energiát, elcsúszik az egyensúly. Sok nő válik férfiassá, és sok férfi válik nőiessé emiatt. 


Míg nem történt meg az elfogadás, megbocsátás, megértés édesanyád felé, addig nem tudod működtetni a női teremtő energiákat, a párkapcsolatot, az anyaság energiáit. Míg nem történik meg ugyanez a megértés az édesapáddal való kapcsolatodban, addig nehézkesen boldogulsz a fizikai világban, a pénz és anyagiak világában. 


Azt gondolom, ha valaki tudatosan akarja élni az életét, és kezébe venni az irányítást, mindenekelőtt a legfontosabb feladat a családi kapcsolatok megértése, elfogadása. 

A nem megfelelően működő emberi kapcsolataink hátterében legtöbbször nehéz családi karma áll. Gyermekkorunkból és előző életeinkből hozott tapasztalataink és késztetéseink megakadályozhatnak a boldogulásban. 


Rendszerint ugyanazok a helyzetek figyelhetők meg a családfán (válás, szenvedélybetegségek, megalázás, szegénységtudat, megcsalás, áldozati szerep). 


Régi beidegződéseink, blokkjaink megakadályoznak abban, hogy haladjunk előre életünk útján, így rendszerint ugyanazokban a szituációkban találjuk magunkat, és azt érezhetjük, mintha egy helyben toporognánk. És mindaddig ugyanabba a családba születünk vissza, míg meg nem oldjuk az adott feladatot (vagy egy hasonló családba, ahol hasonló sérülések vannak jelen). 


Szinte biztos, hogy családtagjainkkal való kapcsolatunk számtalan régi, közös életet rejt, és sok-sok megoldandó feladatot.  Ugyanakkor nem feltétlenül tartoznak lélekcsaládunkhoz, így akár idegennek is érezhetjük őket (lélekben távolinak).

Amíg nem érted meg, miért ezt a fizikai családot választottad ezen megtestesülésedre, míg nem világos előtted, miért pont ezektől az emberektől akartál tanulni, s nem tudod, mi volt a lecke, ami neked szól, sosem fogod magad maradéktalanul boldognak, békésnek érezni. 

A család témaköre az életünk minden területére hatással van. Ezért rendkívül fontos, hogy megértések szülessenek bennünk és megtörténjen az elfogadás. A megértés hozza magával a megbocsátást és az elengedést, melynek következménye a szabadság. 


A valódi boldogság pedig a szabadságban életképes.


Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)


Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek


Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts


Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/


Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html


Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/


YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A


Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html




Megjegyzések