Tévút

Bejegyezte: –


Lépésről lépésre – elkerülhetetlenül – gyalogolunk bele az Új Korba, amely születőben van. Sok az egymásnak ellentmondó információ, méghozzá épp az önmagukat felkészültnek valló “ezotéria-guruk” részéről: megfélemlítenek mindenféle torz üzenettel, ahelyett, hogy a várható Valóságra treníroznának mindannyiunkat, a szívnyitásra való inspirációval.
Aki félelmet és szorongást kelt – az hatalomra vágyik, és nem azon dolgozik, hogy a Szeretetlét felfedezésére motiváljon másokat. Aki megváltást ígér, és önmagával való függőségre buzdít – az csak saját fontosságtudatát kívánja masszírozni, és nem a Te evolúciód fejlődéséért imádkozik. Légy éber, és ismerd fel: kinek a közelében érzed azt, hogy saját lényével fejlődésre hív? Ki az, aki megnyilvánulásaival, energiáival egyre mélyebb szeretet-megélésekre mozdít? Nem az a mester, aki intellektuális tudással “tömi” a fejed, hiszen ennek az iránya a fokozatosan izmosodó elme-lét – hanem akinek a társaságában virágba borul a szíved… Akiből ragyog az emberi evolúcióba vetett hit, hiszen önmaga is tudatosan és észrevehetően felfelé lépked a Létrán… A Példamutatás ereje az egyetlen, ami tartós változást generálhat másokban is, az együtt töltött idő során.
A világ erősen csábítható azon irányzatok felé, amelyek azonnali megváltást, gyógyulást, segítséget ígérnek. Ám gondolj csak bele: hol a Te győzelmed, ha a könnyű utat választod? Hogyan is tehetnél szert önbizalomra, ha más kiveszi a kezedből a cselekvés lehetőségét? Ha helyetted valaki – állítólag – feloldja karmáidat: mi lesz a saját fejlődési utaddal, amely erőfeszítések, és megélt tapasztalatok nélkül semmit nem ér? Kinek az életét éled, ha mindent más old meg helyetted? Miért nem hiszel magadban – a Benned élő Isteni Fényben – annyira, hogy képes légy az akaraterődhöz fordulva csatába indulni?
A szikár Igazság az, hogy Te csak önmagadat tudod megváltani… és ehhez még hozzátartozik egy következő félmondat: …és képes is vagy rá. Mert ilyennek vagy teremtve.
A kérdés csak az, hogy véget akarsz-e vetni a szenvedéseidnek, vagy valójában még ragaszkodsz hozzájuk, hiszen az élet ezen arcát legalább már ismered… Ha tudat alatt még egy hajszálnyit is kapaszkodsz az egód kényszereibe – persze, hogy nem nyílik ki az Odaadás Ajtaja előtted, amely a Szabadsághoz vezet.
Tekints magadra! Valóban készen állsz arra, hogy fejest ugorj az Ismeretlenbe? Önmagadat akarod élni – vagy inkább szorongsz tovább attól, hogy az Ajtó mögött valami új vár – ami talán épp annak a felismerése, hogy idáig nem Önvalódat választottad? Talán az, aki fél a Fátyol mögé nézni – érzi legbelül, hogy tilosban jár, nem a Szíve parancsait követve áramolja végig napjait. És ez a felismerés énkép-törést generálhat, ami meglehetősen ijesztő annak, aki évtizedeken keresztül sminkelte arcát.
Félelmet kelt benned elengedni a régit? Ha így van – nem vagy nyitott az újra sem, hiszen annak (fel)szabad(ult) tér kell, mielőtt gyökeret verhetne.
A nyitottság azt jelenti, hogy nemcsak az életnek hagyod meg azt, hogy bármilyen legyen az adott pillanatban – hanem önmagadnak is. Nem begyakorolt szófordulatokkal kápráztatod el a világodat, nem lehúzod a rolót, ha egy élmény bekopogtat hozzád – hanem figyelsz, befelé. Hallgatózol a csöndben. És csak akkor reagálsz, ha megérezted a választ, amit a Szíved üzen – a külvilág felé…

Írta: Cs. Szabó Virág


Forrás: fenyhordozok.hu

Megjegyzések

Megjegyzés küldése