Fény az alagút végén

Bejegyezte: –



Szia Viki,

Nagyjábol 1 éve kezdtem hozzátok járni oldásokra. Az egész úgy kezdődött, hogy ráakadtam a blogodra és rengeteg beszámolót olvastam. Aztán egy nap végre eljött az idő, hogy erőt vettem magamon és megkérdeztem merre is vagytok és hogyan tudnék oldásra menni hozzátok. Már az első alkalommal is sokminden változásnak indult az életemben. Akkoriban éppen albérlet keresésben voltam, nem találtam semmi jót. Pont visszacsúsztam a drogok világába is, sodródtam lefelé. Van egy munkám, amiről nem sokan tudnak, szégyellem is, és van egy jól menő (legalábbis mások azt hiszik) művészethez kapcsolódó munkám is. Igazából abból, amit szégyellek regóta szeretnék kilépni, de valahogy mindig visszasodor az élet (vagy inkább én magam). Szóval voltam az első oldáson, rengeteg erőteljes álmom volt, sokat sírtam, tisztultak fel belőlem dolgok. Nem volt számomra meglepő, mert nem sokkal előtte kezdtem el spirituális dolgokkal foglalkozni, járni meditációkra egy csoportba. Az oldások után sikerült albérletet is találnom, pont olyat, amilyenre vágytam és még nagyon jó áron is jutottam hozzá. Ezután véget értek a nagy partyk, szépen jöttem ki minden függőségemből. A szégyellt munkámhoz sem kellett visszatérnem pár hónapig. Majd jött megint egy anyagi elakadás, újra visszatértem a régi munkámhoz pár napra. Mellette szépen fejlődött a szeretett munkámban elért siker, mintha egyre tehetségesebb is lettem volna benne. Év elején elhatároztam, hogy idén nagyon sok saját projektet fogok alkotni. Sikerült is, egész nyarat végig dolgoztam, de megjelent külföldön is több munkám. Közben jártam oldásokra, havonta-kéthavonta legalább 1-1re, ahogy tudtam. Főleg családi és egyéni karma oldásra. Anyagilag még mindig nem jöttem helyre. Igazából elég hullámzó volt, ment jobban-rosszabbul, valamint a párkapcsolat is nagyon messze állt tőlem. Aztán nyáron megismerkedtem egy fiúval, aki sajnos párkapcsolatban volt, mégis valami erős vonzalom volt köztünk. Ez teljes érzelmi hullámvasút volt. Ahogy az életembe került, az anyagi dolgok teljesen megálltak. Viszont a kreativitásom a csúcson volt. Kölcsönökből éltem 2 hónapig. Közben eléggé eltávolodtunk a fiúval, nem nagyon beszéltünk, amikor kerestem is pár üzenet után mindig lerázott. Viszont a két hónap jövedelem nélküliség után rájöttem, hogy megint muszáj leszek visszatérni a régi munkámhoz, mert már annyi adósságom van, amit máshogy nem tudok visszafizetni. De valahogy máshogy tértem vissza. Elfogadásban. Elfogadtam, hogy most ez van, sőt hálás voltam azért, hogy egyáltalán van lehetőségem egy ilyen munkához és sikerül kimásznom az adósságaimból. Meg úgy hálás voltam minden miatt, nagyon erősnek éreztem magam újra. Nem is gondoltam volna, hogy így fogok megismerkedni valakivel, akinek olyan helyre van kontaktja, ahol minden vágyam dolgozni (ebben a szakmában az a csúcs). Hazatérve elmentem egy párkapcsolati oldásra, amiről úgy gondoltam, hogy nincs nagyon rá szükségem, mert végre nagyon élvezem, hogy egyedül vagyok. Különben is, akivel úgy érzem nagyon összeillünk, párkapcsolatban van, elfogadtam ezt is, hogy majd talán egyszer találok hasonlót, de ha nem, az sem baj. Még nem értem haza, mikor ettől a fiútól jött az üzenet, hogy szakítottak a barátnőjével. Kb pont akkor, amikor én meditációmban a tökéletes kapcsolatommal beszélgettem. Ekkor azt hittem minden sínen van és visszaáll minden, ahogy a nyáron volt. De még mindig volt tartozásom. Egyszer találkoztunk azóta. Még megviselt volt ő is a szakítás és mindenféle anyagi problémák miatt. Igazából én sem voltam még rendben anyagilag. Tudtam van még egy utam, amiről annyira nem szerettem volna neki beszámolni. Mostmár megvan az az összeg, amivel a legfontosabb dolgokat vissza tudom fizetni, a többit pedig tudom apránként. Közben a fiúnak is lett új állása, amíg én az adósságaim rendezésére gyűjtöttem. Az elmúlt egy évben a kedvelt munkám is változott. Azon belül is azon az ágon tudok végre főként dolgozni, amire mindig vágytam. Most vasárnap és jövőhéten is megint megyek hozzátok és kíváncsian várom a történetem folytatását. Azt még el kell mondanom, hogy rengeteget változott a kapcsolatom a családommal is mióta dolgozom magamon. Eléggé hullámzó ugyan még mindig, és sokszor van, hogy telefonon nagyon jól elkommunikálok velük, de élőben még nem mindig sikerül. Viszont rengeteget tanultam, nagyon sok dolgot megértettem mind velük, mind az életem más területeivel kapcsolatban. Nagyon hálás vagyok azért, hogy mindig jó helyekre kerültem, hozzátok és a másik csoporthoz is, ahova járok. Csoda amit tesztek az emberekért, nagyon köszönöm, hogy járhatok hozzátok. 

Lili


Megjegyzések

Megjegyzés küldése