Semmi nem választ el Tőled




Szeretném megosztani Veletek az egyik kedvenc előző életem, ami segített sok mindent megértetni Velem. Láttam magam egy szép, fiatal, szőke hajú ártatlan lányként. Az erkélyen álltam, körülöttem piros virágok voltak és egy fehér galamb pihent mellettem. Majd láttalak Téged egy erős, életre való fiatalember képében. Egy hajón ültél és írtál. Egy levelet Nekem, és közben Rám gondoltál. Több száz vagy ezer kilométer választott el Minket, de Mi mégis egymásra gondoltunk, egymásról álmodoztunk. Majd láttalak Téged egy másik nővel összeölelkezve. Azt nem tudom, hogy megérezhettem-e, vagy valahonnan megtudtam, de a törékeny lelkem ezt nem tudta elviselni és belehalt a bánatba. Majd később láttalak Téged idősebben, őszes hosszú hajjal, szakállal, szakadt ruhában magányosan sétáltál a tenger mellett batyuddal a válladon. És Én még így is ott voltam Melletted. A lelkem mindvégig ott volt Veled. Bárhová mentél, Én is mindig mentem Veled.
Ez az élet segített megértetni Velem, hogy mindegy, hogy egy ajtó egy emelet vagy több száz kilométer választ el Bennünket, Te mindig ugyanolyan hatással vagy Rám. Mindegy, hogy hol vagy, vagy mit csinálsz, mert lélekben mindig együtt vagyunk. És azt hiszem, a lényeg a szeretetben van. És szeretni Téged innen is tudlak 1 óra 56 perc és 154 kilométernyire Tőled. 


Kinga


Megjegyzések