GYERMEKBETEGSÉGEK (ÁLTALÁBAN) - LELKI HÁTTERE


A gyermekbetegségek legtöbbje, így a bárányhimlő, rubeola, ka­nyaró vagy a skarlát, a bőrön jelentkezik. Minthogy a bőr az ember kontaktusteremtő szerve, melyen át a külvilággal érintkezésbe ke­rül, az említett betegségek azt jelzik, hogy a gyermeknek újabb leckét adott fel az élet.

E feladat végső soron az érlelődési folyamatban való továbblépést jelenti, ami viszont pillanatnyilag még nem lehetséges konfliktusmentesen. A gyermek szervezete folytonos tanulás révén igazodik a külső körülményekhez, fejleszti ki a szük­séges védekező mechanizmusokat.

A gyermekbetegségek a világhoz való alkalmazkodási folyamat velejárói. Ha e betegségeket védőoltásokkal kiküszöböljük, akkor nem folynak le, ami később - vérmérséklettől függően - agresszióban vagy depresszióban nyilvánulhat meg. Épp oly veszélyes az is, ha az ember valamely gyermekbetegséget már felnőttkorában kap meg, hiszen ha a szükséges alkalmazkodás addig nem következett be, ezt később meg­tenni jóval nehezebb.

A gyermekbetegségek esélyt adnak arra, hogy a szükséges érlelődési folyamat valóban előrehaladjon, mely, ha az egyik szinten akadályokba ütközik, egy másik szinten szükségszerűen előtör. Amennyiben a belső érlelődési folyamatra nem kerül sor, elengedhe­tetlenné válik a külső tanulási mechanizmus.

A szülők nagy segítségére lehetnek gyermeküknek, ha a nevelés mibenlétéről helyesen fogják fel, azaz ha gyermeküket egyéni ta­pasztalataikra támaszkodva támogatják önnön lényük megtalálásá­ban, vállalásában és megvalósításában. Szülei tapasztalatainak ismeretében válik képessé a gyermek arra, hogy tulajdon, elenged­hetetlen tapasztalataira szert tegyen, és betöltse feladatát, hogy a világot önnön lényével összhangban formálja anélkül, hogy a téve­sen értelmezett nevelés következtében lénye deformálódott volna.

Amire a gyermeknek e megterhelő időszakban elsődlegesen szüksége van, az a mérhetetlen figyelmesség, türelem és mindenek­előtt sok szeretet.








Megjegyzések