Félelem: mit kezdjünk vele és hogyan győzzük le?




A világ tele van félelemmel és viszályokkal. Politika, Ebola, erőszak, bűncselekmények. Sokszor tehetetlennek érezzük magunkat, és nem látunk kiutat a problémák és nehézségek hálójából. Holott épp az jelenthetné a megoldást, ha meg tudnánk barátkozni félelmeinkkel, nem pedig másokat hibáztatni ezekért.

„Mindig másokat hibáztatunk és ítélünk el a háborúk és a társadalmi igazságtalanságok miatt, anélkül, hogy felismernénk önnön agresszivitásunkat. Ha békét szeretnénk, akkor másokat is úgy kell kezelnünk, ahogy saját magunkkal tennénk.” – Thich Nhat Hanh, Martin Luther King Jr. Nobel Békedíj jelöltje.

A félelem kiragad a jelenből és vagy a múltban, vagy a jövőben találjuk magunkat. Megbéníthat és mozgásképtelenné tehet. Mikor a félelem irányít minket, akkor ésszerűtlenné válunk, elvesztjük spontaneitásunk és a változtatásra való képességet. Úrrá lesz rajtunk a düh, a védekező üzemmódban újra felépítjük magunk köré falainkat, ami még nagyobb elszigeteltséghez, zárkózottsághoz és ellenségeskedéshez vezet. A félelem miatt jobban ragaszkodunk az ismerthez és elhatárolódunk mindentől, ami új. A félelem hálátlan káoszt tud okozni életünkben és körülöttünk is, ami meglátszik a mindennapos ellenségeskedésben, a vitákban vagy az erőszakos, túlhajtott viselkedésben.

Amíg elutasítjuk, semmibe vesszük vagy megtagadjuk a félelmet, addig leszünk annak érzelmileg megbénult rabjai.

„Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem.” – Franklin D. Roosevelt, első nyitóbeszédében.

Mindezek mellett mégis teljes fordulatot vehetünk a félelmünkön, hogy szembesüljünk vele és megismerjük azt, hogy feloldjuk a vele szemben tanúsított ellenállásunkat. Ha sikerül felismerni a félelemre és agresszivitásra való hajlamunkat és vállalni értük a felelősséget, ha sikerül felismerni azt, hogy a bennünk rejlő ellenség lényegében veszélyesebb a kívülállónál, akkor nem csak saját életünket áll módunkban megváltoztatni, hanem a világot is magunk körül.

A rettenthetetlenség nem félelemmentességet jelent. Hanem a félelem teljes megtapasztalását, annak megismerését és megnevezését.

Beengedni és megbarátkozni a félelemmel nem egyszerű feladat. Ez egy erős érzelem, amelyhez megértés és türelem kell. De azzal, hogy abban a pillanatban elfogadjuk, ahogy megjelent bennünk, csupán azzal, hogy egyszerűen vele együtt létezünk ahelyett, hogy reagálnánk rá, máris enyhítettünk rajta. A félelem elfojtására és megszüntetésére tett kísérlet nagyobb ellenállást és feszültséget szül.

Ha nő a félelmed, a légzés segítségével tudod nyitva tartani magad. Tudatosan, mélyen a mellkasodból lélegezz és nevezd meg a félelmed. Ismételd. Figyeld meg, mi történik a testeddel, mikor a félelem kezd úrrá lenni rajtad. Ha félsz: lélegezz mélyet és engedd el az érzést. Érezd, hogy az elmédnek milyen nagy szüksége van a biztonságra és a gyöngédségre. Minél nyitottabb és elfogadóbb vagy, annál nehezebben ver gyökeret benned a félelem.

Meditálj: találkozz és ismerd meg félelmed
Csendben ülve lélegezz mélyeket. Légy nyitott és nevezd meg félelmed.
Lélegezz tovább, és különösen a kilégzésre figyelj.
Lassan elérsz a félelmed mögé, vagy a közepébe, hogy megtaláld a forrását.
Ott találhatsz szomorúságot, veszteséget, ellentmondást vagy érzékenységet.
Próbálj még mélyebbre jutni, és csupán a szabadságra összpontosítani.
Eközben a félelem is megmozdul majd benned és nem fog megállapodni.
Majd meg fogod tudni látni, megismerni és túllépni a félelmeden.

Egyed Zsuzsanna







Megjegyzések