Csakrák és archetípusaik



GYÖKÉRCSAKRA

A gyökércsakra közvetíti az energiákat a magasabb központok felé, ugyanakkor segíti a magasabb rendű spirituális energiák anyagi síkon való megkapaszkodását. Eme központon keresztül tudjuk kreativitásunkat kézzelfogható, testi formába önteni. Minél inkább földhöz kötjük magunkat, annál nagyobb eséllyel váltjuk valóra álmainkat, és fejlődünk azzá az emberré, akivé válni szeretnénk. Amikor elveszítjük a kapcsolatunkat a Földdel, leválasztjuk magunkat a Föld szelleme gyógyító forrásáról, s ezzel létünk alapjait is elveszítjük. Elveszítjük önmagunk táplálásának és szeretetteljes gondozásának képességét, éppúgy , ahogy az életünk élhető szintjének fenntartásához szükséges testi kényelem biztosításának képességét is.

A csakra archetípusai az anyagi világgal és az élet fenntartásának fizikai valóságával kapcsolatosak. A túlélés legprimitívebb szintjeitől a legkifinomultabbakig mindenhol szilárdan két lábbal kell állnunk. Vagy bírjuk a túléléshez szükséges alapvető dolgokat, vagy életünk áldozataivá válunk.

Megismerhetjük a két archetípus, az áldozat és az anya, közötti különbségeket, és fejlesztő feladatokat írok le, melyek használatával könnyebbé válik az önfejlesztés és a magasabb rendű energiaállapotokhoz szükséges tárgyi alapok fenntartása, a valóság és legbenső önvalónkkal való kapcsolatunk megőrzése. A földön való megállapodás nélkül a magasabb energiák befogadása és megtartása bizonytalan lesz, és szinte lehetetlen fenntartani a jelenlétüket. Ezért kényszerűen visszanehezedünk a föld és a valóság felé. Egy egészséges alapból kiindulva képesek vagyunk összekapcsolódni az érzéseinkkel, megtapasztalni a testünket és kapcsolatba lépni másokkal.

A leföldelés egyik alapelve: Szállj ki a gondolataidból és költözz bele a testedbe. Csak a test élete révén vagyunk képesek megtapasztalni az örömöt és a fájdalmat, s összekapcsolódni az érzelmeinkkel. A hétköznapi élet során felgyülemlett érzelmi energiákat csak egy fizikai testünkkel való közvetlen és tudatos kapcsolat során tudjuk kiüríteni. Energiáink valamilyen önkifejezési módon keresztüli leföldelése nélkül érzelmeink tespedtté és beakadttá válnak, minek következtében helyzetünk is rögzül és nyugtalanná válik, képtelenek leszünk kellő életerővel és nyomatékkal szembenézni kihívásainkkal. A testünkkel kialakított ilyen szintű kapcsolat nélkül elveszünk a térben, és képtelenek leszünk meghatározni a valóságot és önmagunkat.

A ábrándok és feltevések világában élő emberek elveszítik kapcsolatukat a földdel. Nincs kapcsolatuk saját érzelmeikkel, dühükkel és örömükkel egyaránt képtelenek megbirkózni. Alig vannak hatással az életre, és nem törődnek magukkal kellő mértékben. A leföldelés révén az összes alapvető életet támogató rendszer fenntartása megfelelővé válik, van otthon, kellő étel, pénz és ruha, melyek megőrzik testi világunk épségét.

Amikor elveszítjük a kapcsolatot a valósággal, áldozattá válunk. Ez oly módon nyilvánul meg, hogy lehetetlenné válik számunkra az életünk irányítása, és az olyan dolgok végzése, mint a munka, az otthonteremtés vagy más alapvető szükségletek. Minden küzdelemmé válik.

Úgy juthatunk túl ezen, hogy újra összekapcsolódunk belső lényünkkel, önmagunk azon részével, mely örökkévaló és állandó, és visszahozzuk tudatosságunkat testünkbe. Bensőnkkel való kapcsolatunk testközelivé teszi a szellemet, s testünk érzékelése kapcsolatba hoz minket az érzéseinkkel. Így képesek vagyunk olyan életközeli döntéseket hozni, melyek a magasabb rendű jóra és a legnagyobb örömre alapulnak. Képesek leszünk elengedni azon elképzelésünket, miszerint az élet egy biztos ösvény, és egyre inkább sodródni a feltétlenül szükséges változások áramlatával. Amikor rugalmasak és gördülékenyek vagyunk, nem igyekszünk többé erőltetve irányítani, hogyan bontakozzék ki az életünk.

A megvalósítási mód a tudatos légzés és a haladás, mely során igyekszünk nem beleragadni sem a merev lecövekelésben, sem a változatlan hangulatokba. Ez segít eloszlatni rettegésünket és félelmeinket, szégyen- és bűnösségérzetünket, vagy bármely más érzelmünket, mely valódi földre szállásunk útjában áll.




NEMI CSAKRA

A nemi csakra irányítja ízérzetünket és étvágyunkat. Ez nemcsak testi szinten igaz, hanem spirituálisabb értelemben is, azaz az élet szeretetét és élvezetét illetően is. Közérzetünk, nemiségünk, a bőség és a gazdagság engedélyezése ehhez a csakrához kapcsolódik. Ezen a csakrán keresztül bontakozik ki az elkötezettség-érzésünk, s itt érthetjük meg azt is, hogy mi fogja fokozni és gazdagítani létünket. Itt teremtjük meg az életünket, és hatolunk be szabadon a materiális világba. Eleme a víz, és ebből következik az is, hogy hozzátartoznak az érzelmek. Ha az érzelmeink folyamatosan áramlanak, akkor egészségesek és boldogok lehetünk, hiszen az energia folyékony és állandó mozgásban van. A lelkünkben nem keletkeznek sérülések, melyek ezáltal nem tudnak megjelenni a fizikai kivetülésünkben, mint betegségek.

Az ehhez a csakrához kapcsolódó archetípusok: a mártír és az uralkodó(nő). Kettősséget testesítenek meg, a szenvedést és az áldozathozatalt az egyik oldalon, és örömöt, boldogságot, elégedettséget a másik oldalon. A mártír boldogtalan, nem vállalja a felelősséget a saját jólétéért. Az uralkodó(nő) ezzel szemben élvezi az élet bőségét, mindenben csak az öröm után kutat.





KÖLDÖKCSAKRA

A köldökcsakra az önértékelésünkkel és személyes erőnkkel áll kapcsolatban. Energiái segítenek önbecsülésünk, határozottságunk és magabiztosságunk kialakításában. Amikor engedelmesek és érzékenyek vagyunk más emberek hatásaival szemben, eme központ energiája legyengül, és erőtlennek érezzük magunkat.

A köldökcsakra fontos központ, mert ez irányítja az energiák befogadását és kiáramlását a másokkal való energiacsere során. Ez teszi lehetővé számunkra az emberekkel való foglalkozást érzelmi és ösztöni szinten egyaránt. Amikor ez a központ kiegyensúlyozott, elégedettséget okozó és egészséges kapcsolatokat alakít ki, mert képesek vagyunk az önmagunk­ról való tudatosságból kiindulva kapcsolatba kerülni mások­kal. Amikor birtokoljuk erőinket és elfogadjuk értékeinket, és tudjuk azt, hogy a számunkra lehető legjobbat érdemeljük, olyan embereket idézünk meg életünkbe, akik gondoskodást, kedvességet és tiszteletet mutatnak iránt.

Csak akkor indulhatunk el a bizonyosság és a szeretet kötelékeinek magasabb szintjére, ha birtokoljuk saját erőnket. Amikor képtelenek vagyunk értékelni és tisztelni önmagun­kat, úgy érezzük, mások negativitásának terhét cipeljük ma­gunkon, és olykor igen rosszul bánnak velünk. Amikor ez a köz­pont gyenge, olyan élményeket teremtünk magunknak, melyek aláássák önértékelésünket és szétzúzzák magabiztosságunkat.

A köldökcsakra főként kapcsolati kérdéseinkre összponto­sít. Önértékelési és öntiszteleti szintünk határozza meg kapcsolataink minőségét, és teszi lehetővé az egyenlő mértékű érzelmi energia kicserélését. Ilyenkor nem gondolkodunkvagy cselekszünk magasabb vagy alacsonyabb rendű módon mások irányába, hanem az egyenlőség szemszögéből alakítjuk ki kap­csolatainkat, és olyan embereket vonzunk be életünkbe, akik önszeretetünket és önértékelésünket tükrözik vissza ránk, a le­hető legegészségesebb és legtisztességesebb módon.

Ha összekötjük köldökcsakránkat a koronacsakra spirituá­lis energiájával, akkor kapcsolatainkat egy olyan spirituális helyzetbe emelhetjük, ami csodás kibontakozási lehetőséget biztosít számunkra. Ettől egy erőteljes és rendszerezett életet biztosíthatunk, mely támogatja elménk békéjét, szemé­lyes egységünket és képességünket az érzelmi konfliktusok megoldására.






SZÍVCSAKRA

A szívcsakra képezi fizikai testünk és spirituális lényegünk magvát. Ahogy a szív a legfontosabb szerv A testünkben, úgy a szeretet áll az élet középpontjában. A szívcsakra révén tudjuk testi életünket átitatni a szeretet, az öröm, az egység és a testvéri­ség ragyogásával, és ezen központunk kelti életre a benső kap­csolatot és örömöt életünkben. Spirituális szempontból a szívünkből tudjuk megérezni és kifejezni az élet legmélyebb értelmét. A szerető és együtt érző emberré váláshoz és a benne való virágzáshoz nyitottá kell válnunk a szeretetre. Amikor szívünk nyitott, békében vagyunk önmagunkkal, és a minket körülvevők­kel, és önmagunkban kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat. A szeretet élménye segít szorosabb kapcsolatot kialakítani a más emberekből áradó szépséggel és fénnyel, csakúgy, mint a belőlünk áradóval. Mert végső soron a szeretet az élet alapja.

Nyitott szívvel születünk, de ahogy belépünk az élet - a szeretet örök jelenlétéről leválasztó - illúzióiba, rögtön bezárjuk. E világban szükségünk van ártatlanságunk, tiszta­ságunk és örömünk védelmére. Nem biztonságos nyitottnak és sebezhetőnek lenni.

Képtelenek va­gyunk túlélni, ha teljesen megnyílunk mások fájdalmára. Ahogy korosodunk, lehetőségünk nyílik arra, hogy megtanuljunk védekezni a sebezhetőség­gel szemben szívközpontunk bezárásával. Így viszont sajnos elveszíthetjük az élet örök jóságába vetett hitünket, és az elége­detlenkedés és boldogtalanság bevett sémáiban találhatjuk ma­gukat. Ettől legtöbb vágyunk és kívánságunk elérhetetlenné válik, és ráébredünk, sóvárgunk a szeretet után.

A drogoktóll kezdve a nemi életen át a túltáplálkozásig vagy túldolgozá­sig, számtalan dologgal igyekezhetünk elfedni az üresség ér­zését. Tettethetjük mesterkéltségünket, azt mutatva, a sze­retet nem számít, de szívünk mélyén akkor is tudjuk, hogy ez az egyetlen dolog, mely valóban számít életünkben, és nincs semmi, ami helyettesíthetné hiányát.

Akkor vagyunk a lehető legelevenebbek és legörömtelib­bek, amikor szerelmesek vagyunk. Olyasvalakire találtunk rá, akivel megoszthatjuk magunkat, és megismerhetjük mind­azt a ragyogást, melynek megtapasztalását Isten számunkra rendelte. Amikor szerelmesek vagyunk, egyek vagyunk önma­gunkkal és az élet egészével.

A szívcsakra energiáját bemutató két archetípus a színész és a szerető. Az első archetípus a szeretet tettetését mutat­ja be, az élmény tényleges részesévé válás nélkül. A máso­dik archetípus teljességgel nyitott a szeretetre, és élvezi is annak csodáját.



TOROKCSAKRA

A torokcsakra roppant sebezhető, és ki van téve a külső be­hatásoknak. A fizikai test felszínéhez közel helyezkedik el, és a mentális életenergiát irányítja elménkbe és szívünkbe, hangot adva ezzel érzéseinknek, gondolatainknak és élményeinknek.

A test ezen részének alig van védelme. Mivel egy apró gyer­mek keveset tud tenni önmaga védelmében, könnyű megsebe­síteni. Amíg a többi központot az ego erejét jelképező izmok védik, addig a torokcsakra védtelen, és könnyen kiegyensúlyo­zottlanná válhat huzat vagy hőmérsékletváltozás hatására. Bá­tortalan kisgyerekeknél láthatod, ahogyan torkukra "húzzák" állukat seberhetőségük miatti védekezésként.

Ez az önkifejezés, a kreativitás és az akarat központja. Itt tároljuk az önkifejezéshez szükséges energiát. Ez számtalan formát ölthet, de szellemünk kifejezésén van a hangsúly.

Akár beszédünket használjuk önmagunk kifejezésére, akár gesztusainkat, színeket, zenét, táncot vagy írásunkat, önmagunkról fogalmazunk meg állításokat. A torokcsakra közvetíti a kreativitáshoz és kommunikációhoz szük­séges energiát. A torokcsakra minden egyes igaz és maradéktalan önkife­jezésünkkel megerősödik és fokozódik. Hídként szolgál szívcsakránk érzelmi központja és a homlokcsakránkban összpontosuló gondolatok között.­

Amikor felhalmozódik a kifejezetlen érzelmekből származó energia, megreked, és elszorítja torkunkat, vagy egészségesebb helyzetben egy krea­tív önkifejezésbe áramlik. Amikor nem tud érzelmi önkifeje­zés formájában kitörni, a kifejezetlen érzelmeknek valamilyen más kifejeződési módot kell találniuk.

Ezen csakra archetípusa természetes módon összpontosít kommunikációnk minőségére és intenzitására, vagy annak hiányára. Az archetípus a valódi lényét elrejtő, szégyenlősségé­től és megbántottságától elhallgattatott csendes gyermek, és a felnőtt kommunikátor, aki vállalja a felelősséget életéért, és tisztán, közvetlenül és egységesen szót emel vágyai és igé­nyei mellett.



HOMLOKCSAKRA

A homlokcsakrát tartjuk a test irányító központjának, mert innen indul ki a testi, érzelmi és mentális jólétünkért moz­gósított tudatos irányítás. Ez a gondolkodás, az elemzés, a megkülönböztetés, az intuíció és a bölcsesség központja. A székhelye a pszichikai és a művészi képességeknek. Az emberi intuíció lakhelyéül szolgál, mely képes arra, hogy inspirálja az embert a tetteiben, vagy azoknak a meglépésében. Ahogy tudatosságunkat ide irányítjuk, lényünk azon részének nyílunk meg, melyet Felsőbb Énnek vagy Fölöttes Énnek nevezünk, mely az összekötő kapocs saját magunk és a spirituális világ között. Ez a részünk útmutatást és védelmet is nyújt számunkra, ha odafigyelünk rá és megfogadjuk a tanácsát.

A kiegyensúlyozott homlokcsakra összhangba hozza a min­dig racionális, számoló és elemző, összpontosító bal agyféltekét és az idealista, intuitív, művészi, játékos, pszichikus képességű, nyitott jobb agyféltekét. Erre a központra való összpontosításunk alkalmával kifejlődik a megkülönböztető képességünk, valamint a bölcsességünk is. Egyszerre tudunk összpontosítani benső tudatosságunk állapotára és a minket körbevevő külső világra. Segít tisztán látni, és megadja a befogadás és a belátás képességét.

Amikor valami megfelelő számunkra, benső tudásunk jelzi ezt a fizikai testünkben is. Ám ha aggódás vagy a véget nem érő mentális össze­visszaság állapotába keveredünk, a homlokcsakrát túlterheljük, és a testünk fizikai tüneteket produkál. Ha megnyitjuk e központot, a fény világítótornya lehet gyógyulásunk­nak és fejlődésünknek Ha környezetünket manipuláljuk vagy mások életét akarjuk irányítani, rosszul használjuk fel a csakra energi­áját, melynek előbb vagy utóbb akár komoly betegség is lehet a következménye. A meditáció egyszerre lehet megnyugtató és összponto­sító hatású a homlokcsakraszámára.
A központ energiáit tükröző két archetípus a homlokcsak­ra túlzott intellektualizálását képviselő értelmiségi, illetve a szépérzékünket fejlesztő, mindig nyitott jobb agyféltekés, a szépség, a színek és a spirituális világ titkait befogadó intuitív.



KORONACSAKRA

A koronacsakra testesíti meg a szépség, a kifinomultság és a spiritualitás életünkben megtapasztalható csúcsát. A koro­nacsakra feladata megnyitni bennünket a Forrással örök kapcsolatban álló szellem fényére. Mindenki képes olyan szinten önmagába nézni, hogy észre vegye, egy a Forrással.

A korona­csakra közvetíti lényünk ezen energiáit, melyet gyakran Felsőbb Énnek neveznek, és átölel bennünket gyógyító és védelmező fényével. Itt mindig öröm és béke honol. Ha nyitottak vagyunk a szeretet és a bölcsesség befogadá­sára Felsőbb Énünktől, akkor a minket minden tettünkben irányító és inspiráló Legfelsőbb energiáival töltekezünk. A tu­datosság ezen szintjén könnyedén sétálunk a sors ösvényén, bentről kifelé kapcsolódva az élethez.

A koronacsakra két archetípusa, a negatív és a pozitív, az egoista és a guru. Az egoista a nárcisztikus személyiség, aki kérkedő és hálátlan. A guru viszont tiszteli az isteni Forrást, és tudja, minden a benne rejlő Felsőbb Én kegyéből származik. Hatalmas minőségi különbség van energia és tudatosság terén az egyik arroganciája és a másik bölcsessége között.

Ambika Wauters: Csakrák és archetípusaik című könyvéből

Megjegyzések