Amikor megjelennek életünkben a csodák


Szeretnem megosztani veled/veletek az en csodamat.(elore is elnezest,nincs ekezetem)Az eletem minden teruleten megteszek minden tolem telhetot,hogy fejlodjek,hogy jobb legyek,hogy jobb legyen az eletem barmibe is kerul.Vannak kisebb-nagyobb sikerek,de egy szalon igazan kiemelkedo. Kb. 2 ev ota olvasom az irasaidat,oldottunk Martival es voltam 1 hetvegen nalatok is oldason.Elmeselem a tortenetet az elejetol,hogy atlathatobb legyen...Van nekem egy csodalatos anyukam.Kislany koromban o volt a peldakepem,a tamaszom,a baratnom.Felneztem ra,mint egy istenre.Csinos volt,szep,okos.Az apukam alkoholista es kotekedo ember volt,amennyire visszaemlekszem sosem jottunk ki jol.Anyat is folyton bantotta.(nem fizikailag)Egy katasztrofa volt a hazassaguk es nekem gyerekkent (is) borzaszto volt nezni,hogy anya szenved,el van nyomva.Szepen fokozatosan anya is inni kezdett...Teltek az evek es egyre tobbet ivott,vegul mar apan is tultett.Ennek rengeteg csunya hozadeka is volt,de ami szamomra a legrosszabb,hogy elveszitettem az anyukam.Ott volt o fizikailag,de mar eltavolodtunk egymastol.Mar nem lehetett vele beszelgetni,mert alig volt jozan.Leamortizalta magat testileg,lelkileg,a kornyezetet is.Nem lehett raismerni.Aztan nehany eve apa meghalt,anya nyugdijas lett es ez volt az utolso csepp,ettol total kibukott addig itta magat mig a memoriajat ki nem torolte.Korhazba kerult szornyu allapotban.Az elmeje teljesen megbomlott,nem erzekelte az idot,hosszu evekre visszamenoleg nem emlekezett.Igy vegul egy otthonban kotott ki,mert mar nem tudta magat ellatni.Nagyon megviselt,de eszre is vettem mennyi harag van bennem elfojtva iranta,mert ugy ereztem elhagyott azzal,hogy az alkoholt valasztotta.Aztan elkezdtem dolgozni magamon az irasaid segitsegevel....eljutottam odaig,hogy megertettem ot es rajottem mennyi mindent tett ertem es hogy nem tudott mas utat valasztani.Vilagossa valt minden.Elkepeszto szeretetet ereztem iranta ujra es felhivtam,hogy elmondjam szeretem....Innentol az allapota rohamosan javulni kezdett!Mara mar ott tartunk,hogy csak az elmult par ev tortenesei homalyosak,elfogadta a helyzetet az otthonban(eddig folyton harcolt ellene),boldog,talalt maganak elfoglaltsagot bent(segiti a raszorulokat),kimutatja az erzelmeit(ezt sem tette eddig) es ugyanugy tudok vele beszelgetni,mint regen!Mar nem depresszios,a noiessege is ujra jon elo,mar van egy kedves baratja is :-) Visszakaptam az anyukamat!Elkepeszto!Ja,es nehanyan az otthonban szoktak iszogatni meg dohanyozni,de o nem.Onszantabol nem!Hihetetlen!Amikor beszelunk telefonon es hallom,hogy boldog es jol erzi magat,minden bajom eltorpul!
Koszonom szepen Nektek!!!

Szilvi




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


Megjegyzések