Amikor az egyedüllét elvezet az igaz szerelemhez




Kedves Viki ès Màrti!

Előszöris szeretnèm megköszönni a munkàtokat, màsodszor pedig köszönöm, hogy most megoszthatom a törtènetemet. 

Règ voltam oldàson. Ez annak köszönhető, hogy az utòbbi időben annyira felgyorsult körülöttem minden, hogy csak kapkodom a fejem.

Hàrom ève voltam utoljàra, de akkoriban rendszeresen jàrtam. Nagyon mèly sebeket sikerült feltèpni, ès egy csomò elfojtott èrzès szakadt fel Bennem. Egy oldàs utàn èszrevettem egy hatalmas csomòt az egyik könyökhajlatomban. Nem akart elmùlni, egyre nagyobb lett. Egèszsègügyben dolgozom, ìgy pàr nap mùlva elmentem a koràbbi munkahelyemre a problèmàmmal. A volt főnököm làtott el, mondta, hogy szüksèg lesz egy kisebb műtètre. Megbeszèltünk ehhez egy időpontot. Èrdekes mòdon nagyon megörültem ennek, ès nagyon megkönnyebbültem az operàciò utàn. Műtèt utàn haza mehettem, ès amìg pihengettem, valami furcsa katartikus èlmènyt èltem àt. Azt èreztem, hogy önmagamban is egèsz vagyok, nem függök senkitől ès semmitől. Pàr hònappal koràbban volt egy csùnya szakìtàsom, amin nem tudtam tùllèpni. Ebben a tudatàllapotban màr nem èrtettem, hogy mit làttam koràbban az exemben. Nagyon jòl èreztem magam, ès ez napròl-napra fokozòdott. Egèsz èletemben utazni szerettem volna, de mindig olyan emberek vettek körül, akik ebben nem voltak partnerek, vagy a helyzetünk nem engedte. Eldöntöttem, hogy egyedül fogok utazgatni. Az ùticèlokat is kinèztem, ès tervezgetèsbe kezdtem. A műtètről annyit, hogy a meg nem született ikertestvèrem betokosodott maradvànyait tàvolìtottàk el...

Kèt hèttel a műtèt utàn mentem vissza varratszedèsre a kòrhàzba. A procedùra utàn bekopogtam az osztàlyirodàba, hogy beszèlgessek egy jòt a volt kollèganőimmel. Ez csak rèszben sikerült, mert pàr perccel utànam bejött egy fiù, akit nem ismertem. Kiderült, hogy a szakorvosi vizsgàja miatt van az osztàlyon gyakorlaton, ès nagyon kìvàncsi volt, hogy Nekem mi a kötődèsem az osztàlyhoz... elkezdtünk beszèlgetni. Nagyon szimpatikus volt, meg furcsàn kiegyensùlyozottnak èreztem magam a tàrsasàgàban, de nem akartam foglalkozni ezzel... vègre elkezdtem èlvezni az egyedüllètet, nem akartam erről lemondani. Sietnem kellett, ezèrt elköszöntem, de a titkos tervem az volt, hogy mèg a büfèben megiszom egy kàvèt. Àllìtòlag Neki is el kellett intèznie valamit, ezèrt felajànlotta, hogy elkìsèr a kijàratig... de a büfèhez èrve megkèrdezte, hogy meghìvhat-e egy kàvèra? Mintha màr akkoris belelàtott volna a gondolataimba. :-) Termèszetesen leültünk kàvèzni, ès tovàbb beszèlgettünk. Elmesèlte, hogy mennyire imàd egyedül utazgatni, ès pàr napja èrt haza egy hosszabb ùtròl. Ez màr sok volt. Nem tudtam mit kezdeni hirtelen ennyi hasonlòsàggal, ìgy elköszöntem. Azt hittem, többet nem talàlkozunk, de furcsàn nyugodt voltam, ès kellemes èrzèsek kavarogtak Bennem. Pàr nap mùlva megkeresett Facebook-on, ahol tovàbb beszèlgettünk, ès akkora harmònia alakult ki közöttünk, amekkora elől màr nem tudtam elmenekülni. Annyira termèszetes volt minden. Elkezdtünk talàlkozgatni, ès rövidesen egy olyan mèly ès erős szerelem alakult ki közöttünk, amiről azt sem tudtam, hogy lètezik. Gondolom innentől egyèrtelmű, hogy a magànyos utazgatàsaimbòl nem lett semmi... megkaptam a Vilàg legjobb ùtitàrsàt, akivel rengeteg gyönyörű helyet fedeztünk fel közösen, ès egy èleten àt szeretnènk mindenhova elkìsèrni egymàst. :-) Tavaly nyàr vègèn összehàzasodtunk, most pedig 7 hònapos terhes vagyok a kisfiunkkal. Elmondhatatlanul boldogok vagyunk, ès a kettőnk közti harmònia azòta is csak fokozòdik.

A törtènethez pedig tartozik mèg egy fontos rèszlet, ami Engem is meglepett. Nèhàny hònappal azutàn, hogy elkezdtünk jàrni, mesèltem a Pàromnak arròl az èlmènyemről, amit műtèt utàn èltem àt. Kiderült, hogy Neki is volt egy hasonlò azon az utazàsàn, amiről a megismerkedèsünkkor mesèlt... eltèvedt egy erőben, ès hatalmas pròbatètenek èlte meg, hogy visszaforduljon, vagy az èrzèseire hagyatkozva menjen tovàbb. Neki is szàmos helyzet volt az èletèben, amin vàltoztatni szeretett volna, de ott volt a lehetősèg, hogy maradjon a komfortzònàjàban. Termèszetesen a màsodik verziòt vàlasztotta, ès az èlete több területèn is megmutatkozott az eredmènye. A beszèlgetèsünk utàn elkezdtük nèzegetni a kèpeket erről az ùtròl. A dàtum minden kèp sarkàban ott volt... kiderült, hogy mindketten ugyanazon a napon, sőt... valòszìnűleg ugyanazokban az òràkban èltük àt azokat a sorfordìtò èrzèseket, amik a mostani èletünket meghatàrozzàk. :-) Azt hiszem, az oldàsok is ugyanìgy működnek. Hiàba, hogy csak az egyik fèl van jelen, de a màsikban is lètrejön egy hasonlò vàltozàs... Nekünk a sors ùgy alakìtotta, hogy egy ilyen pàrhuzamos èlmènyt megoszthattunk egymàssal. Hatalmas ajàndèk. :-)

Kìvànom mindenkinek, hogy minèl több ilyen pàrhuzamot èljen meg, mert ezek hatalmas hitet ès lendületet adnak a nagyobb csodàk felismerèsèhez!

Èn nagyon hàlàs vagyok azèrt a rengeteg ùtmutatàsèrt, amit oldàsokon kaptam, ès ezeknek köszönhetően èszreveszem azt a sok csodàt, amivel tele van az èletem. 

Sok puszi,

Anna


Megjegyzések